Kedves szülők! Ti örülnétek, ha ilyen gyermeketek lenne?

Ez csak az egyik oldal, a jó. Hol a barátja/barátnője, családja, baráti köre, hobbija? Oké, olyan gyereket szeretnék, aki képes ellátni magát, de mivel én is voltam egyetemista és ezek voltak a legszebb éveim, pedig tanulmányi ösztöndíjan kívül más ösztöndíjam nem volt, az is csak pár félévben, mégse sajnálom, hogy ezeket nem kaptam meg, mivel láttam azokat akik igen. Semmi életük.

Adminisztrátorhoz nem is kell végzettség. Én diákmunkán csináltam mindig. Ezért kár volt főiskolára járni, meg menősködni a köztársaságival.

Szóval én inkább olyan gyereket szeretnék, aki a céljaiért tanul, mert vannak elképzelései és élvezi a fiatalságot, mert utálom a koravén embereket

Miért ne örülnénk? Sokkal inkább ilyen legyen, mint egy olyan, aki azt hiszi, más dolguk sincs a szülőknek, mint körülötte forgatni a világot, és közben még egy tányért se képes elmosni maga után...

Egyébként ebből egyáltalán nem derül ki, hogy boldog-e az illető vagy nem, egy szülő meg nyilván azt szeretné, hogy ne csak sikeres, hanem boldog is legyen a gyereke. De a siker nem zárja ki a boldogságot.

Én nem. Hol vannak a haverok? Barátnők, szórakozás?

Élet? Ez amit leírtál egy dicsekvő, unalmas, sótlan embert tár elém. Az én gyerekem nem ilyen.

Miért nem adhatnak a szülők a gyereküknek bármit is? Miért ne segíthetnék az életét?

11:53 Én jártam egyetemre, és igen. Akinek kitűnő eredménye volt, az éjjel-nappal tanult. Mert nehéz szak volt. Másképp nem lehet ennyi dolgot megtanulni, kivéve ha alapból tudja vki, de ebből a témából kizárt.

Sok ilyen maximalista ismerősöm van a szakról, azt csinálták, hogy ha vége volt az órának, egyből felültek a buszra és visszamentek az albérletbe és képesek voltak hajnali 2-ig tanulni. Én inkább helyette bementem a könyvtárba, eltanulgattam, ott találkoztam a barátommal, elneteztünk, tanulgattam, kocsmába mentem, 2 sör és kártyajáték között elolvastam a jegyzetem vagy olyan csoporttársam mentem, akinek szintén voltak azok a tárgyak és eldiskuráltunk az anyagról, és nekem is meglett a tárgy (bár nekünk nehezebb volt, mert minden tárgyból volt az évben 2-3 ZH, aminek sikerülnie kellett 60%-ra, hogy később vizsgázni tudjunk és nincs javítási lehetőség). Igaz, lehet hogy csak 3-as kaptam a végén, ők meg 5-öst, de én akkor sem érzem úgy, hogy vmiről is lemaradtam volna, mert a diploma eredményét a kutya se nézi. Ugyanúgy mentem mesterképzésre is mint ők, csak én 1000X több élménnyel a hátam mögött

12:15

Őszintén örülök, hogy a sok élmény- és élettapasztalat szerzés mellett volt időd óra pontosságra megfigyelni mások életét. Nem tudom hallottál e már arról, hogy valakinek nehezebben, míg másoknak könnyebben megy a tanulás. Tanulási módszerek, tapasztalatból vagy megfigyelésből való ismeretszerzési képesség, gyakorlat, probléma- és feladatmegoldás mond neked valamit? Ezek a képességek mind mind hozzájárulnak a tanulás gyorsaságához és hatékonyságához. Van, akinek jobban megy a tanulás. Én is jártam egyetemre, ráadásul külföldön, mégsem kellett 0-24-ben tanulnom. Pedig a magyar véleménnyel ellentétben, ott sem azt tanulják hogy mennyi 1+1.