Van kedvenc" gyereked, unokád?
mama kedvenc gyereke anya nővére volt,ez nyílt titok volt,tudták és igy mesélték,anyám személyisége alapján nem csodálom.az érdekes ogy nem a kedvenc gyerekének a gyereke volt a kedvence,hanem én voltam a kedvenc unokája(mi is lányok vagyunk)igaz én sürübben látogattam és kedveltem.nénikém lányunokái közül,a lányáé a kedvene,mondta s egyszer,ő azért csak a lányomé,és iszonyu elfogult,a menyét mindig fikázza,és az unokái közül mindig a lányáét védi és dcséri,a máskat kritizálja mindig.(elég durva).nekem egy fiam van,és 16 éveskorom óta fiuért szurkoltam,és sikerült :) ha lány lenne biztos ugyanugy szeretném,de biztosan érzem hogy addg nem nyugodnék amig fiam nem születne(nem tudom miért de fontos nekem)tehát én s elfogult lennék?
tudom ogy mndenki egyformán szereti a gyerekeit,unokáit, de nincs olyan tulajdonság amiket egyikben jobban szeretsz?tényleg nincsenek kedvencek?mert az én családomban erősen tapasztaltam hogy van.
mindenki története érdekel. :)
válasza:
válasza: válasza:Nekem egy 2 évesem van,aki egész nap szinte velem van,tőlem függ mindene.Ölel,puszil,szeretget és viszont.
Illetve egy 11 évesem,aki suliban van,edzésen,barátokkal vagy a hobbyjával elfoglalva.Nem bújik már,nem igényli az érintést sem.
Remek,értékes kis teremtés,de ez egy ilyen korszak.
Szeretem,hogyne szeretném,de azérz a pici közelebb van a szívemhez.
Ez így van jól.
Ha viszont visszatekintenék a nagylányom 2 éves kori énjére,akkor meg ő "nyerne".
Tündérbaby volt.
válasza:Nagymamám nevelt egy ideig a 2 nagynénémmel (késői gyerekek, az egyikkel együtt jártam általánosba, 3 évvel idősebb nálam, a másik meg 9 évvel). Akkor én voltam a kis kedvence mamámnak, mintha a saját gyereke lettem volna. Utána visszakerültem anyához meg apához, szóval megszűnt. Apám lelépett megint, és csinált egy másik gyereket egy nőnek. Ő fiú lett. Amikor kimentem hozzájuk, akkor apám párja szidta apámat nekem, amikor lent sörözött, hogy nem törődik a gyerekkel, elege van, szinte mintha nem is lenne apja.
Ez nekem fura volt, utána megfigyeltem hogy viselkedik velem és a 2 éves öcsémmel... Ég és föld. Én érdekeltem, a gyerek nem annyira. Sőt velem is megosztotta a végén magyarul (amit a párja nem értett), hogy elege van a kisgyerekből és velem nem volt ilyen rossz minden, amikor kicsi voltam, én "szerethető" voltam. Nagyon sajnálom a kisfiút, hogy kiégett az apám, mire hozzá jutott a sors... :( anyám is meglepődött amikor meséltem neki, hisz apa többet foglalkozott velem bárminél, a szeme fénye voltam(voltam...).
Bár én voltam a "kedvenc", nagyon empatikus ember lett belőlem, és nagyon rossznak ítélem meg ezt a látványos kivételezést, mert másnak megkeserítheti az életét.
válasza:Hiába semmiképp nem szeretnék különbözően érezni a két gyerekem között, de mégis a kicsi a kedvencem. Nem éreztetem, sosem mutatnám, sőt, ha piszkálja a nagyot, akkor keményebben rászólok, mint a nagyra, ha a kicsit piszkálja.
A kicsinek viszont annyira lehengerlő az egyénisége, hogy sokakban előhozza a gyerek utáni vágyat, gyakran hallom hogy bezzeg Ő, idegeneket is képes pár mondattal levenni a lábukról.
Gondolom, emiatt anyukám párjának is ő a kedvenc "unoka". Az idézőjel azért van, mert van neki 3 vér szerinti is, és 2 anyu révén, de mégis mindig mondja, hogy neki, bár nem tudja, miért, de az én kicsim a kedvenc unokája.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!