Kinek a hibája, gyerek felnőtt korában munkakerülő alkesz hajléktalan lesz?

Elsősorban a gyereké.Nyílván a szülőknek is van felelőssége benne,de leginkább a gyereké.Velem pl.naygon rosszul bántak a "szüleim", mégis viszonylag normális életet élek.Természetesen egyes "szülők" tönkre tudják tenni a gyerek lelkivilágát,értékrendjét,és ezért büntetetést is érdemelnének,de a gyerek döntése,hogy megküzd-e a nevelésből adódó hátrányos helyzettel,önbizalom-és szeretethiánnyal stb.

Ha jó szülőkre gondolsz,akiknek a gyerekük rossz útar tért,szintén elsősorban a gyerek döntése,hogy mit kezd az életével,attól függetlenül,hogy mit kapott a szüleitől.

Genetika (addikcióra való hajlam, pszichiátriai megbetegedések), nevelés, szociális helyzet, környezet (beleértve a családi mintákat, kamaszkortól az iskola- és munkatársakat), személyiségjegyek, saját döntések.

Ez egy nagyon bonyolult kérdéskör, és szeretik leegyszerűsíteni a "saját hibája" meg "a szülő hibája" frázisokra, de ez így nem igaz.

Sajnos nem igaz, hogy ugyanazt a nevelést kapták. Ugyanazokat a mintákat látták, de a szülők minden gyerekükhöz máshogy állnak. Ez elsősorban személyiségvonásoktól függ, a szülő reagál a gyerek személyiségére, jól vagy rosszul. És igen, a függőségre való hajlam egy tulajdonság, mégcsak nem is öröklött, a minta öröklődik (kialakul-e függőség a hajlamból, vagy kezeli az illető).

Alapvetően mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Ebben benne van az is, hogy találkozik-e pozitív mintákkal, azok alapján rájön-e, hogy van más lehetősége is, mint a szüleit utánozni, és sikerül-e a megszokásokból kimásznia. Szóval nagyon összetett. Fiatal korban még megy az útkeresés, de 40 éves korig eldől minden. Utána már nem nagyon tudnak változtatni az emberek.

közös a felelősség. ha a szölő jó szülő de a gyerek link, önmagában nem sokat ér.

ha a gyerek kiválóan teljesit de évtizedekel geresztül ujra és ujra elgáncsolják megint csak bukott ember lesz.

utóbbi esetben megesik, hogy a szülő halála után az immár felnőtt ember kitaljesedik. kései kiteljesedés ez. azonban előfordulhat hogy ekkor már nem tud kiteljesedni, mert tul öreg már a sokadik ujrakezdéshez.

Függ attól is, hogy milyen neműek, hány évesek, milyen adottságokat örököltek, milyen viszonyt alakítottak ki a szüleikkel.

Ez nem ilyen egyszerű, hogy kinek a hibája. Meg nem kaphattak azonos nevelést, még ha ikrek lettek volna se.Akarva akaratlanul a szülők is máshogy állnak mindhárom gyermekükhöz, és talán valamelyiküket jobban szeretik, többet törődnek vele.Talán életkorából is kifolyólag, vagy neméből, hogy ő a legfiatalabb, és lány.

A szociális környezet is ugyanolyan fontos, hisz idejük jó részét nem otthon töltik, és ott is fejlődik a személyiségük(óvodában, iskolában). Ezt leegyszerűsíteni, hogy ki a hibás, ez nagy baromság. Lehet a társadalom, a lehetőségeik hiánya, egy rossz párkapcsolat, rosszabb géneket örököltek,más környezetbe kerültek, más emberekkel ismerkedtek meg. A szülői nevelés nem is olyan nagy százalékban határozza meg későbbi életünket,bár kétségtelen, hogy meghatározó lehet.

A gyereké. Bármilyen családban is nő fel valaki, ha kikerül onnan, akkor már az ő döntése, hogy milyen életet akar élni és a saját döntése az is, hogy hajlandó-e tenni is valamit azért, hogy jobb élete legyen.

Én már tiniként eldöntöttem, hogy teljesen máshogy szeretnék élni, mint a szüleim. Sikerült is.