Mit csináljak anyámmal?

Itt vagyok 25+ évesen, anyámmal élek (macskám és babettám nincs, kemény se vagyok), lassan 2 éve én tartom el őt, mióta apámmal elváltak és szétköltöztek.

Segítettem megvenni az új lakását, és azóta is finanszírozom a felújítást, fizetem a rezsit és a megélhetést. Anyámat a költözés után kirúgták a munkahelyéről, mivel nem járt be dolgozni, azóta nincs jövedelme. Itthon van és állítólag minden idejét a lakásfelújításnak szenteli, ami jelenleg annyit takar, hogy mos és takarít, néha nagy ritkán főz is valamit, eljár boltba költeni a pénzem, amúgy többnyire az ágyban döglik és vagy a telefonját vagy a számítógépet nyomkodja és azon töri a fejét, hogy a következő hétvégén hova menjünk el együtt bútort vásárolni.

Ha már úgyis házastársi viszonyban vagyunk, a minimum, amit ilyen körülmények között elvárnék tőle, hogy fényesre nyalja a seggem, amikor este hulla fáradtan hazajövök a munkából. Ehhez képest néha a bevásárlást is én csinálom.

Ha az orra alá dörgölöm a fenti dolgokat, hisztirohamot kap, elmond mindenféle szemét alaknak, szidja az apámat, elküld melegebb éghajlatra, és a szememre hányra, hogy felnevelt, kitaníttatott és ez a hála, stb. Természetesen másnap minden ugyanúgy folytatódik, ahogy előtte, mintha semmi sem történt volna.

Világos, hogy anyám lelki beteg (ahogy én is az vagyok), depressziós és társfüggő. Nem fog soha találni egy férfit maga mellé az egekig érő igényei miatt. Van egy fickó akivel összejárogatnak, egy zenész, aki mindent meg tud adni egy nőnek, kivéve a támogatását és azt, hogy felvállalja. De arra úgyis ott vagyok én...

Tudni kell, hogy jó szakmám és jól fizető munkám van (a kezdeti lökést valóban anyámnak köszönhetem), jóval a magyar átlag feletti fizetéssel. Ennek ellenére hó végén soha nem marad egy fillérem sem, bár ilyen körülmények között ez nem is meglepő.

Állítólag hó végén visszaveszik a régi munkahelyére, ami azt jelenti, hogy valamennyire a saját lábára fog állni, de ebben nem bízok igazán.

A megoldás teljesen világos előttem. Ha saját, normális életet akarok kezdeni, itt kell hagynom anyámat. A probléma csak annyi, hogy nem akarom itt hagyni a szarban (valójában józan paraszti ésszel egyáltalán nincs szarban, csak ő ezt másképp éli meg).

Ha elmegyek, óriási hisztit fog rendezni és gondoskodik róla, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen (ehhez nagyon ért).

A másik pedig, ha tényleg elmegy dolgozni, anyagilag még így is jobban járok, ha maradok nála. Az albérlet drága dolog.

És végezetül, soha nem éltem még külön, nekem ez új dolog lenne, félek is tőle...

Ti hogy döntenétek? És mit csinálnátok anyámmal, hogy magához térjen?