Miért támogatják ennyire húgomat?

Gyakornokként nem keresi hülyére magát a húgod, pláne, ha nappali tagozatra jár. Az én gyerekem is így van, éppen hogy kifizeti belőle az albérletét, minden mást én állok - igaz, autót nem vettem neki, könnyen meg tudja oldani a közlekedést, olcsóbb is, mint autót fenntartani. Te pedig ezek szerint már végeztél, vagy el se kezdted, a pároddal élsz, mindketten dolgoz(hatná)tok. Ha ennyire gyengén álltok (amiben lehet szerepe a szakma/végzettség hiányának is), akkor nem gondolkodnék még gyerekben. Kérjetek segítséget, ha mindkét oldalról csak egy lakáskasszát elkezdenének nektek, már az is sokat számít, és nem akkora anyagi megterhelés, saját lakással már könnyebb tervezgetni.

Kicsit az az érzésem (javíts ki, ha tévedek), hogy te viszonylag hamar befejezted a tanulást, és léptél le otthonról, talán többet is tehettél volna azért, hogy boldogulj. Jó szakma, végzettség híján mindig nehéz lesz boldogulnod, örökké a szüleidtől se várhatod el, hogy támogassanak.

"Én beszéltem már egyszer erről édesanyámmal, ő azt mondta nem is tudta, hogy nekem ezekre igényem lenne."

- hát mondd meg!

Ha ezek után is a tesóval kivételezne, talán el kellene gondolkodni rajta, hogy miért is kap ő ennyi mindent. Most oké hogy felnőttek vagytok meg nem a szülő nyakán kell élni, de ha a szülő az egyik gyerekének ad (bármilyen életkorú is legyen az) akkor a másiknak nem adni szemétség, kivételezés. Vagy adjon mindkettőnek vagy egyiknek sem. Nem indok hogy a húgod még tanul, hiszen te is voltál annyi idős, neked is adhatott volna akkor.

-Fogalmam sincs az okára, ezt csak ők tudják. (De azt hiszem annyit megállapíthatunk, hogy nem a legjobb szülők, mert nagyon durván kivételeznek az egyik gyerekükkel)

-Nézd, nem akarok bunkó lenni, de a problémákon ülés/csámcsogás nem az én műfajom, úgyhogy azt mondom neked is, hogy nézz előre, a megoldások felé.

Szerintem több végkimenetel is, van amikből néhány lehetségeset felsorolnék:

1.(A legrosszabb):

Nem fogsz erről nyíltan beszélni, csak esetenként kicsit anyukáddal. Lassan, nyögve nyelősen megoldjátok a dolgaitokat, és majd egyszer valamikor kaptok egy kisebb mondjuk autót olyan 300.000 Ft körül, vagy alatt, miközben a húgod az ébresztő mellé is dupla annyit kap minden nap mint ez az autótok, így elérik, hogy ne akadhass ki rájuk jogerősen. Esetleg gyakrabban adnak nagyon keveset amíg neki rengeteget. Így, benned mindig ott lesz a fájdalom a húgod miatt, ők amit soha nem jelenthetsz ki a vasárnapi ebéd közben. Nem lesznek nagy változások csak hosszú csöndben eltitkolt szenvedések. (szerintem ez a verzió egy hatalmas pocsékolás)

2.:

Marad minden úgy ahogy eddig. Lassan, szenvedve és minden pénzt kispórolva lassan felnevelitek a gyereketek vagy majd gyerekeiteket.

+Ami ebben jó: Ebben az egészben az lesz a legjobb, hogy te amikor felnősz akkor nem fogod elkövetni ugyanezt a hibát, és (jó, ezt tényleg nem lenne jó megtenni, de akkor talán majd tetszeni fog az ötlet:) amikor a te gyerekeid felnőnek és kiköltöznek a lakásodból, akkor majd te betolhatod a NAGY KARÁCSONYI VACSORÁN nekik, hogy "Ja és képzeljétek, mivel most kiköltöztek a gyerekeim, én mind a kettőjüket támogatom egyenlő mértékben."

AZ lesz az a pont amikor tövig szúrhatod a szívükben a kést mert elmondhatod nekik, hogy "Nem, ti nem ezt tettétek, de én viszont jó szülő vagyok ezért a legjobbat teszem a gyerekeimnek." (kicsit talán túloztam :D)

3.: (álom mese)

Lesz egy időszak amikor ti éppen nagyon szegényesen tudtok kijönni, ha kitudtok, majd lesz egy esemény amikor ott van a család, és Ő kap egy nagy ajándékot téged pedig szokás szerint elfelejtenek, téged. Elkezdesz sírni, majd rájönnek, hogy létezel, és téged is segíteni fognak.

4. (Amint én tennék, ha nagyon bosszúszomjas lennék):

Csöndben kivárnék egy remek alkalmat amikor a húgod kap valami hatalmasat te pedig semmit, majd ahogy eljönne az este kicsit tovább maradnék, vagy ha ott alszunk akkor félrehívnám a szüleidet, majd megkérném, őket, hogy üljenek le, és csöndben hallgassanak meg. A fogalmazás lenne a taktikám egyik kulcspontja, mert ugyebár el lehet mondani egy jó dolgot rosszul és egy rossz dolgot jól. Így durva kifejezések, vagy vádolások nélkül, telistele cinikus és szurkálódó megmozdulásokkal elmondanám nekik a dolgot, majd megvárnám amíg eldöntik, hogy rossz, erkölcstelen szüleid akarnak lenni amiről mindenki tudni fog, vagy pedig normális szülők akik ezentúl téged is ugyanolyan mértékben segítenek mint a másik testvéredet. Valószínűleg, sikerrel járnék. (habár ha abból, indulok ki, hogy te vagyok akkor valószínűleg elkapna a sírás is közben, ne vedd zokon, már csak azért se mert ez talán még jobban a te malmodra hajtaná a dolgokat ;)

5. (Amit szerintem tenni fogsz, és amit történni fog):

Anyukáddal erről egyre gyakrabban fogsz beszélni, Ő pedig hatni fog apádra is, aminek következtében még viszonylag időben elkezdenek helyesen cselekedni.

:)

Neked milyen elképzeléseid vannak?

Tudod már mit fogsz csinálni? Ha igen akkor elmondod?

Mi az elképzelésed, miért csinálják ezt?

Meddig bírod még így :/?

Feleslegesen írtam egy órán át ezt?