Ti Édesanyátokat vagy Édesapátokat szeretitek jobban?

Nem tudnék választani, mindkettőjüket nagyon szeretem. Apával sokkal jobban hasonlít a személyiségünk, mindketten csendes, sokszor magunkba forduló emberek vagyunk. Kiskoromban nekem ő volt a minden, anyám sokkal szigorúbb volt, ezért apának mondtam el mindent, amit anyának nem mertem. Nagyon közel álltunk egymáshoz. Aztán kamasz koromban sokat volt munka miatt távol, plusz elkezdtem felnőni, nőiesedni, ezért egyre inkább anyával lett közvetlenebb a kapcsolatom. Továbbra is imádom apámat, és tisztában vagyok vele, hogy mennyire rá hasonlítok, de anyával több közös témánk van. Apámmal most általában sutábbak a beszélgetéseink. Személyesen jól elvagyunk, de pl. telefonban mindketten szörnyen feszelyezve érezzük magunkat, nincs mit mondanunk egymásnak. Úgyhogy általában egy "hogy vagy" és pár másodperc kínos csend után csak nevetünk egyet, hogy a telefon nem a mi műfajunk, és lerakjuk. Vele inkább ilyen lelki kapcsolatunk van.

Anyámmal eléggé különbözünk, ő hangos, hirtelen haragú, talpraesettebb, sokszor úgy éreztem kiskoromban, hogy elnyom engem a személyiségével. De most már nagyon jól megvagyunk, megtanultuk kezelni a másik személyiségét. A legjobban a humorát szeretem, iszonyat nagyokat szoktunk együtt röhögni.

21n

Mindkettőjüket nagyon szeretem és egy kicsit rosszul és érint, hogy ezt mondom, de apukámat valamivel jobban szeretem. Ő volt mindig az aki elvitt oviba, aztán hazahozott, iskolába elkisért, elvitt szánkózni, kirándulni vitt, ha valamit javítani, szerelni kellett, akkor mindig megkért, hogy segítsek, amit én szívesen is tettem. De ez nem azt jelenti, hogy anyukám nem törődött velem.

22/N

Nehéz lenne megválaszolni. Csodás gyerekkort köszönhetek nekik, mégis... Tőlem rettentően távol áll a személyiségük, nem értem a döntéseiket, a gondolkodásukat. Anyukámnak voltak csúnya húzásai, mikor már felnőttem, ez meg is alapozta azt a kétszer két métert, ami köztünk van. Apukám szeret, csak hugomat sokkal jobban, plusz fogalmunk sincs arról, mit csinál/érez/gondol a másik, így nem mondanám, hogy közel állunk egymáshoz, pedig totál béke van. Mégis... Fura...

27/N

Talán anyát.

De igazából mindkettejük esetében fel tudok sorolni száz olyan dolgot amivel megbuktak szülőként.

Ettől még szeretem őket, de nem hívnám egyiket sem "édesnek".

Egyértelműen anyut. F

Apám lelépett, itt hagyott minket. 3 nőnek csinált 5 gyereket.

Anyámat is és Apámat is szeretem. Él bennem a szeretet irántuk.

A szeretetet nem lehet méricskélni! Hogy őt jobban, őt pedig kevésbé.

A szeretet vagy van, vagy nincs.

Szerintem meg éppen hogy vannak a szeretetnek dimenziói.

Szeretem a szüleim, a rokonaim, a párom, a barátaim, a hazám, a palacsintát, a kedvenc foci csapatom, a hegyeket stb. Ezeket mind szeretem, mégis másképp szeretem mindegyiket.

Anyám nem sokat foglalkozott velem, apám erőszakos volt, kisgyerekként sokat vert, idősebb koromban pedig sokat terrorizált. Velem soha nem érzékeltette egyikőjük sem hogy szeretnek egyáltalán. Ezt mástól sem kaptam meg a későbbi életem folyamán, tehát számomra még az érzés is ismeretlen.

26/F