Mikor elveszítettétek édesanyátokat, hogy tettétek túl magatokat rajta? Mikre gondoltatok?

Fogadd részvétem!

"Ő már nem szenved tovább!"

Értem, mit érzel, különösen, ha a kérdésed utolsó szavaidat olvasom.

Én is írhattam volna ezt a kérdést két évvel ezelőtt. Hosszú lesz feldolgozni a saját gyerekkorodat. Vissza-vissza fognak térni a fájó emlékek. Igaz, amit a pszichológusok mondanak, egy év kell egy gyászt feldolgozni. A mi esetünkben néhány tüske még azon túl is felszúr.

Őszinte részvétem!

Egy éve éltem át ugyan ezt. Próbálj meg sokat beszélni erről, sírd ki magad.

Az én anyukám rákban halt meg, és azzal nyugtattam magam, hogy ő már nem szenved tovább, egy jobb helyen van. Mindig a szép emlékekre gondoltam/gondolok.

A temetés után járj ki gyakran a sírjához, meséld el, hogy milyen érzések kavarognak benned, engem mindig lenyugtatott.

Kitartás!

ez engem is érdekel, mert anyukám most haldoklik. úgy látja mindenki, hogy már csak pár hét, de a karácsonyt biztos nem éli meg.... :(

nekem már most fáj ha belegondolok, de nem tudok többet tenni érte. ez a kín megesz. rákos, tudniillik és már mindene fáj, semmihez sincs kedve, mert a fájdalomtól nem tud másra koncentrálni. a munka miatt még nem is tudok nagyon sokat vele lenni. alig merek elmenni hozzá, mert félek azt sem birom ki hogy ott ne sírjak ahogy látom szenvedni. mit tegyek, hogy ne gondoljak rá? nagyszüleim is elhunytak kivéve egy nagypapámat és még apukám marad meg nekem. apukám is kicsit össze van zuhanva, de főleg mert neki kell reggeltől estig ápolni, tisztába tenni, stb. sokszor emiatt vitatkoznak, mert már senkinek nem jo semmi.

nagyon sajnálom ha beleronditottam a kérdésedbe! :( ne haragudj!