Hogyan jöjjek ki ebből az itthoni helyzetből?

Egy elég fura helyzetet szeretnék megoldani.

17 éves majdnem érett férfi vagyok, mély depresszióban és önértékelési zavarban szenvedek. Sajnos nem tudok kitörni belőle segítség nélkül, mert a családom nem veszi komolyan, hogy élettelen és életképtelen vagyok, inkább csak kiröhögnek, hogy “maradjak már”. Például most is csak röhögnek rajtam, és biztos, hogy egy pszichopata gyilkosnak írok. Nem érdeklik, mi van velem, teljesen elhidegültünk érzelmileg. Anyukám idegbeteg. Mindenért ordibál és nagyon negatív, semminek nem örül és ha valaminek örülök, egyből el is veszi az életkedvemet. Minden nap sírva kelek fel, hogy bárcsak már halott lennék, annyira nem bírom az itthoni létet. Apukám az egyetlen, aki normálisabb, de őt is teljesen kiszipolyozta anya és már 7 éve csak fekszik arra várva, hogy meghaljon ez a nő mellett. Van egy húgom, aki teljesen átvette anyukámat. 7 éves, és teljesen olyan, mint ő, mindenért lehord és ő még ver is engem. Teljesen magam alatt vagyok. Senkire nem számíthatok, mert alapból is a környék olyan meg az iskolatársaim is olyanok, hogy nem segítőkészek és nem érdekelnek. Ezt mondjuk az is igazolhatja, hogy ronda vagyok és 1 mázsa kiló vagyok. Sokszor remegek és stresszelek, ha meghallom már anyukám hangját is. Most is itt van mögöttem és figyel, meg röhög és mondja a magáét. hogy hogy lehetek ennyire életképtelen senkiházi. Nincs magántulajdonom (saját pénz, tárgy), nincs magánszférám (szobámon ajtó) és úgy kezelnek mint valami 5 évest. Pszichológust nem tudok a környéken, ezért is próbálok magának írni. Hogyan tudom kezelni az itthoni helyzetet?

Még azt elfelejtettem odaírni, hogy a megbeszélés lehetetlen, mert folyton eltol magától és ugye röhög ha bármit is meg akarok beszélni, vagy leordít, hogy takarodjak onnan.