Mit lehet még kihozni ebből a helyzetből, ha egyre csak romlik?

Nem igazán tudom, hogy hova forduljak, mivel az ismerőseimet nem szeretném ezzel fárasztani, másrészt ezen nagyon ők sem tudnának változtatni, csak én. Viszont már kifogytam minden ötletből és nem tudom már, hogyan lehetne ezt a helyzetet jobbá tenni. Lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz, szóval előre is bocs, de igyekszem minél rövidebb lenni.

Egy 16 éves fiú vagyok (nemsokára 17) és a szüleim elváltak, most anyámmal élek. Nem előnyömre, mint talán már sejthető volt. Ez nem tinihiszti, se nem túlzás, hanem minden szóról szóra így történt, még mielőtt valaki belekötne.

A barátaimat szinte mind elüldözte, mivel akkor sem volt képes visszavenni magából, amikor ők itt voltak. Illetve most alakul valami egy lánnyal és egyik nap áthívtam magunkhoz, mert bár jobb lenne, ha nem tudna róla, folyamatosan nyaggatott, hogy hozzam már el hozzánk, mert kíváncsi rá. Meglepetésemre egész normálisan viselkedett, viszont egy idő után elkezdett bunkóvá válni és elég illetlen dolgokat kérdezett tőle, majd azon lett kiakadva, hogy csak 13 éves és nem igaz, hogy nem találtam egy kicsivel idősebbet stb.

A lényeg, hogy egyfolytában ellenőrizget, tudni akarja, kivel, mikor és hova megyek, ami nem lenne gond, de kb 5 percenként hívogat. Ha megkérem, hogy hagyja abba, megsértődik és elkezd velem ordibálni. Most ebbe nem mennék bele, hogy miért, mert most ez annyira nem lényeges, de annyira összevesztünk, hogy kijelentettem, hogy nekem nem áll szándékomban tovább vele élni, amíg nem változtat rajta, így elmentem apámhoz, nála voltam nagyjából 1 hétig, anyám addig nem is keresett meg semmi hasonló. Amikor visszamentem, sírva ölelt meg, hogy én vagyok az egyetlen fia, ne csináljam ezt, próbáljuk megoldani ezt a helyzetet. Ennek ellenére fél óra múlva hozzám sem szólt és önsajnálatba kezdett, hogy miért történik mindez. Másnap elmondtam mindent, hogy zavar, hogy így viselkedik és ha valamivel megbántottam, akkor bocsánat, de hirtelen nem tudtam másképp reagálni. Erre anyám megütött és mondta, hogy nem ilyen idiótának nevelt, miért vagyok olyan, mint egy utolsó hálátlan kis nemmondom mi. Megjegyzem, az elmúlt években csak tűrtem. Már akkor is így viselkedett, amikor kicsi voltam, de miután apa beadta a derekát és engem egyedül hagyva elvált tőle, magam kell, hogy valamit kezdjek vele, de ő sem nagyon tudott mit.. Ráadásul anyám mostanában egyre többet kezdett el inni és amikor megkérdeztem, miért csinálja, csak annyit mondott, hogy nem bír engem elviselni, olyan vagyok, mint az apám, de tőle legalább megszabadult, velem még várnia kell kb 2 évet.

Apa segítségét is kértem már, de ő csak annyival elintézte, hogy nem akar újra belekeveredni ebbe az egészbe, örül, hogy nem kell anyámmal foglalkoznia.

Szóval gyakorlatilag itt vagyok töl egyedül egy olyan emberrel, akire az anyámként kell tekintenem, de nem megy, miközben egyfolytába mindenbe beleköt, néha-néha ver és még inni is elkezdett, ami nagy valószínűséggel csak rontani fogna helyzeten.

Egy ilyen emberrel normálisan nem lehet megbeszélni a dolgokat. Próbáltam. Így pedig nem biztos, hogy ki fogom tudni húzni 18 éves koromig. Diákmunkára is járok, de ez így nem elég, hgoy egyedül fenntartsam magam, suli mellett nincs is rá túl sok időm. Gyakotlatilag az elköltözésben sem fog támogatni senki, hacsak nem apám, de egyébként meg teljesen egyedül vagyok mindenben, segítség nélkül.