Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Van kiút ebből a helyzetből?...

Van kiút ebből a helyzetből? (Nagyon hosszú. )

Figyelt kérdés

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e az érzéseimet és a problémámat. Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, de most már mindegy...


A szüleimmel élek, de már 6 éve a párom is velünk lakik. Ezzel semmi gond nem lenne, mert az anyukámmal nagyon jól kijövünk és nagyon nagy szerencsénk van vele. A gond az apukámmal van, akit nehezemre esik annak tekinteni, mivel sosem volt hozzám egy jó szava sem. Még ez sem lenne akkora gond, mert túl lehet élni.


Sajnos, 20 évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett és az elmúlt évek alatt többszörös agyi infarktusa volt, ami azt eredményezte, hogy mára az agyának egy része elhalt. Beszélni már nem tud, járni csak nagyon nagyon lassan. Nagyon sokszor nem tudja, hogy milyen év, milyen hónap és milyen nap van. Szerintem egyre kevésbé van képben, de azért úgy tűnik, hogy minket még megismer, mert erre utaló jelet még nem láttunk. Az orvosok azt mondták még az elején, hogy nem gyógyítható. Lehet, hogy már csak 1 éve van hátra, lehet, hogy még akár 10 is. Nem tudják. Ez volt ugye 20 éve...


Annyiból áll minden napja, hogy alszik kb. délután 4-5-ig, csinál kb. óránként magának egy kapucsínót (mostanában nekünk kell) és a szobájában (ami az enyém volt kb. 6 éves koromig) nézi a tv-t. Egész éjjel fent van. Reggel fekszik le, alszik délutánig és kezdődik előről. Még a betegsége elején leszázalékolták, így jár neki a nyugdíj, hiszen dolgozni nem tud. Sajnos, semmit nem ad bele a számlákba, ugyanis minden hónapban, amikor megérkezik a nyugdíja elmegy a sarki boltba és vesz kb. 8-10 üveg piát meg pár karton cigarettát (eddig így volt, de most már inkább minket küld a boltba). Természetesen minden hónap közepéig minden nap részeg. Anyukám azt mondta, hogy már a betegsége előtt sem vetette meg az alkoholt, de megígérte anyukámnak a terhessége alatt, hogy ha megszületek, nem fog többé inni. Így is volt kb. 2 évig, amíg le nem betegedett.


Eszméletlen sok melóval jár takarítani utána, mert amerre jár, koszt hagy. Wc-re az elmúlt években már nem nagyon szokott kiérni, úgyhogy el lehet képzelni, hogy mit kell utána takarítani, de nem hajlandó felnőtt pelenkát hordani. Amíg suliba jártam, próbáltam annyit segíteni anyukámnak amennyit csak tudtam, azonban ő már nem bírja fizikailag ezt a terhet, így nem sokat dolgozhattam, mert nekem kellett átvennem ezt a szerepet. Fogalmam sincs, hogy mit csináljunk, mert ezt már egyikünk sem bírja elviselni. Sajnos, nagyon kihasználja, hogy beteg és teljesen elhagyta magát. Elképesztően igénytelenné vált és rengeteget idegeskedünk miatta. Magától max pár havonta menne el fürdeni, ezért állandóan rá kell erőltetni, de még így is minden nap húgy és alkohol szaga van, mert amióta nem ér ki wc-re, már nem is próbálkozik. Simán a hugyos nadrágjában mászkál. (Egyszer anyukám rajtakapta, ahogy a szobája közepén állt letolt nadrággal és a szőnyegre célozva pisilt, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga) Nem érdekli, hogy milyen undorítóan él, mi pedig nem győzünk takarítani utána. Minden időmet elveszi és most már a páromat is ugráltatja. Szegénykém, napi 10 órákat dolgozik és nagyon rossz erre hazajönnie.


Nyilván, az ellen nem tud tenni, hogy beteg és tőlünk megkapja a kellő megértést, de az már sok amit ő művel. A legrosszabb az alkoholizmusa, mert olyankor amikor részeg, kitalál mindenféle baromságot (pl. régebben felmászott a tetőre, amíg nem voltunk otthon és arra értünk haza, hogy leesett és megrepedt a gerince meg a sarka darabokra tört. Persze, rohantunk a kórházba. Volt olyan is, hogy szimplán elesett a konyhában és kiugrott a válla. Megint kórház. Állandóan plusz munkát talál ki nekünk, pl. ássuk fel a kertet, mert ő ültetni akar, persze sosem szokott, de nem nyugszik amíg nem az lesz, amit ő kitatalált (ja és azonnal), különben veszekszik velünk, amiből csak a csúnya szavakat értjük (valamiért azokat mindig érteni)).


Anyukámmal nem tudok erről beszélni, mert akárhányszor szóba hozom, mindig kikerüli a témát vagy csak annyit mond, hogy nem tudunk mit tenni. A párom támogat, (hiszen az ő apja is alkoholista), de már neki is nagyon elege van és állandóan agyalunk, hogy mit tehetnénk, hogy mindenkinek jobb legyen. Sajnálom az apámat, hogy idáig süllyedt, de egyszerűen képtelenek vagyunk segíteni rajta, mert ő nem akarja. Annyiszor, de annyiszor ültem le és magyaráztam el neki hogy ez így nem jó, de mintha meg sem hallotta volna. Minden ment ugyanúgy tovább. Szó sincs arról, hogy nem lenne képes változtatni bizonyos dolgokon, de nagyon kihasználja a helyzetét. Nem is azzal van a gondom, hogy takarítani kell utána, bár nyilván már rohadtul elegünk van belőle, hanem az a gond, hogy alkoholista és elhagyja magát és veszekszik és elviselhetetlen természete van.


Pénzünk nincs arra, hogy egy ápolót fogadjunk mellé, ráadásul szerintem egy hét múlva elmenekülne az összes. Arra sincs, hogy beadjuk egy otthonba, aminek amúgy sem örülne. Meg hát, végülis az ő házában élünk, nem is tehetnénk meg vele. A legjobb az lenne, ha el tudnánk költözni és csak látogatnánk egy héten többször, így legalább egy normálisabb környezetben élnénk. Viszont, nem lenne szép dolog itt hagyni, bár látogatnánk, de akkor is itt hagynánk.


Anyukámnak még van fél éve a nyugdíjig, így ő és a párom a pénzkeresők, de nagyon nehezen élünk meg. Én is elvállalok néha egy-egy munkát, de rengeteg időt elvesz az állandó takarítás és körülugrálás. A párommal már 7 éve vagyunk együtt és mindketten nagyon szeretnénk gyermeket vállalni és családot alapítani, de így nem lehet. Nem kerülhet ebbe a környezetbe a gyermekünk. Ráadásul, az egyetlen külön szobát, elfoglalja apám. Hiába agyalok mindennap ezen. Hiába keresem a megoldást, nem találom. Létezik egyálátalán?? Bármilyen ötletet nagyon szívesen meghallgatok, mert így annyira kilátástalan minden.


Jelenleg 62 éves az apám. Még simán élhet 20 évet is, vagy ki tudja. Nyilván, nem akarom hogy meghaljon, de itt most arra értettem, hogy mire családot alapíthatnék és normális körülmények között élnénk, addigra lehet hogy már 40 éves leszek. Ez a bajom. Hogy nem tudom meddig tart még. Gyerekkorom nem volt, hiszen nagyon hamar fel kellett nőnöm a feladathoz. Tinédzser sosem voltam, sosem jártam el itthonról, sosem buliztam, barátaim is alig voltak. Hiába voltam jó tanuló, mégsem vettek fel egyetemre, de úgysem lett volna rá időm. Most pedig már mindegy. Szeretnék eljárni dolgozni és egy tiszta, normális házba hazaérkezni munka után. Jelenleg utálok itthon lenni. Szóval, fiatalkorom nem nagyon volt, de a teljes életemet is elveszítem, ha ez így folytatódik...


Mostanában állandóan sírok, ha nem lát senki. Tudom, nagyon gáz, de tényleg nagyon megvisel ez az egész és anyukámat is rengetegszer láttam sírni. Emlékszem, még 10 éves korom előtt, apám meg akarta ütni anyámat és akkor láttam először sírni anyámat. Persze, nem ütötte meg, mert anyám sokkal erősebb volt nála (akkor már régen beteg volt apám), de nagyon rosszul esett neki. Egyszer rám is emelte a kezét, de sírva elszaladtam a fürdőszobába. (A nagynéném (apám nővére) meglátogatott minket és nézni szerette volna az egyik kedvenc sorozatát a tv-ben, este. Apám nem engedte és én megkértem, hogy úgyis ritkán van itt, hagy nézze végig és utána nézhet mást. Erre ő felemelte az öklét és azt mondta, hogy ne szóljak bele, különben behúz egyet. Természetesen, ekkor is részeg volt.) Azt hiszem, érthető, hogy miért haragszom rá...


Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de csak úgy ömlött belőlem a szó. Egy picikét jobban érzem magam, hogy leírtam, bár ettől még nem oldódik meg a gondunk.


2017. jan. 16. 18:30
1 2 3 4 5
 1/49 Csucsu007 válasza:
0%

Először is: ez nagyon gáz, részvétem.

Másodszor: Biztos nem tudjátok valami otthonba bepakolni? Nem jár utána véletlenül valami jóval magadabb összeg, mint a nyugdíj? Nekem úgy lenne logikus...

Rokonok? Barátok?

2017. jan. 16. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/49 anonim ***** válasza:
72%

"Természetesen minden hónap közepéig minden nap részeg."


Csórikám... Nem is csodálom. Hát milyen élet lehet az ilyen?! Fél aggyal, nem tud beszélni (egyébként akkor hogyan érteti meg magát?), ezáltal el lehet képzelni, hogy mennyi feszültség lappanghat benne, hisz se beszélni nem tud, se arról nem tud, hogy milyen évet írtok, milyen nap van, stb.

Csoda, hogy egyáltalán még megismer...


A széklet és egyéb visszatartási gondokról nem is beszélve...

Mi mást is tudna csinálni ilyen "bénán" és nem tiszta aggyal, mint ezt.. Nem is tudom..


A felnőtt pelenkára rá kellene kényszeríteni, mert ez hatalmas segítség lenne.


Szépen és kedvesen le kellene ülni vele megbeszélni, elmagyarázni, hogy ez neki sem jó, tiszta megalázó, és hogy ti takarítjátok a szarát mocskát, ez neki sem jó, hogy ennyire megalázó helyzetbe hozza saját magát, hogy utána kell takarítani.


Le a kalappal előttetek kérdező! Kíváncsi vagyok, hogy ezt hány gyerek csinálná utánad, ezek az igazi problémák, nem az, amivel itt naponta nyafiznak a gyakorin, ami már tiszta szégyen, hogy milyen "problémákkal" nyígnak itt egyesek!


Én azt tudnám még esetleg tanácsolni, hogy keressél valamilyen szociális intézményt, ahova "beveszik", bár ez úgy tudom nagyon költséges. Egy háza ára + nyugdíj havonta + aki oda bekerül, az vagy csókos, vagy marha nagy mázlista, mert roppant nehéz bekerülni egy ilyen intézménybe.


Pedig ez nem lenne rossz ötlet... Ti élnétek az életetek, az apád pedig napi orvosi felügyelet mellett, nővérek mellett és társaságban élhetne egy közösségben. Biztos neki is jobb lenne. Nem mondom, hogy ott nem lenne nehéz eset, de első sorban az alkoholról kellene leszoktatni, amíg oda bekerülne, mert oda alkoholos ember nem mehet.

Agresszív a környezetére, és ott nem fogyaszthat alkoholt, elvonási tünetei lennének.


Amit én még tennék: amikor ránk van bízva a bevásárlás, akkor tiszta sor, hogy nem lehet egyből megvonni sajnos, de hónapok munkájával szerintem szép eredményt lehet elérni: - első hónapban a 10 üveg helyett csak 9-et vinnék.

- aztán következő hónapban már csak 8 üveggel vinnék haza. És így tovább szépen lassan.

Ha így csökkenne le az alkohol szint, észre se venné.


Kb. 3/4 év alatt le tudnátok szoktatni az alkoholról szerintem :)


Azonban "e helyett" ugyanakkor kellene valami "más" ezt helyettesítő foglalkozás is. Hogy elterelje a figyelmét, és ne az az alkohol csapja ki, hogy ne legyen képes az életre.

Valami olyan elfoglaltság, amit szívesen végezne :)


Nagyjából ezek az én tanácsaim :)

2017. jan. 16. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/49 anonim ***** válasza:
8%

2-es vagyok, na most végig olvastam. Hát nem vagy könnyű helyzetben! De senki se ott a környezetében!


1.) Rá kellene venni apádat, hogy írassa rátok a házát. Ekkor eladnátok, és vagy 3 felé, vagy 2 felé menne a család. De ő egyedül, az biztos. Látogatnátok hetente és hetente gályáznátok rá pár órát. Valahol abban a városban, ahol laktok, ott lenne a háza is. Az utazások miatt.

2.) Te és a párod elköltöznétek, és dolgoznátok rendesen, közben pedig fizetnétek egy albérletet, vagy hitelt vennétek fel.

3.) Kimennétek külföldre. De ezt nem tartom valószínűnek, mert gondolom nincs nyelvtudásod se, anélkül pedig ne menj, és semmilyen munkatapasztalatod. Bár, ha vannak nyári napszámosmunkák külföldön, akkor oda mehettek. Megszeditek magatokat picit pár hónap alatt egy kicsit, majd hazajöttök és vesztek részletre valamit, nem kell nagy igényekre gondolni, épp hogy tető legyen a fejetek felett. Aztán itthon elhelyezkedni, stb.


???

Te mit gondolsz?

Sajnos olyan nincs, hogy mindenkinek jó legyen..

2017. jan. 16. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/49 anonim válasza:
39%
Tanáccsal nem tudok szolgálni,de te egy aranyember vagy.Ha hiszel mindez ugyanennyi jóvá lesz.Itt már nincs pozitiv oldal de csak az elso valaszoloval ertek egyet💬
2017. jan. 16. 19:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/49 anonim ***** válasza:
90%
Gondnokság alá kellene helyeztetni, és akkor a nyugdíját sem ő kapná kézhez,ezlehet az anyukád is, vagy te, de egy idegen is.
2017. jan. 16. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/49 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat és a megértést.


Ahogy a második válaszoló írta, otthonba úgy szoktak kerülni az idősek, hogy a saját házukat és a havi nyugdíjukat az otthonnak adják. Így ezek fejében eltartják őt, de mivel mi apám házában élünk, utcára kerülnénk. Annyit pedig nem tudunk fizetni, hogy befogadják, pedig sokkal jobb lenne ha igazi ápolókra bíznánk.


Barátaink nincsenek. A rokonaink sem tudnak segíteni, bár van olyan rokonunk, aki gazdag, de velük csak ritkán beszélünk és eszembe sem jutna tőlük segítséget kérni. Ha maguktól nem ajánlják fel, akkor pofátlanság lenne. Van 2 nővérem, akik már 40 évesek és megvan a saját életük. Sokszor megyünk át hozzájuk ünnepekkor vagy csak úgy, de ők sem tudnak segíteni. Hozzánk persze nem jön senki, de nem is akarnám, hogy lássák ezt. Sosem beszélünk családon belül erről, így szerintem nincsenek is igazán tisztában a helyzetünkkel. Valahogy ez a téma tabu, főleg anyukám részéről.


Apámnak elintéztük pár éve, hogy kapjon rokkantsági segélyt vagy mit, de persze azt is elissza. Nem jutottunk vele előrébb. :(


A pelenka téma már nagyon sokszor előjött. Még mindig ott van a csomag, amit vettünk, de nem hajlandó hordani. A kórházban mindig azt adtak rá, de ott nem volt választása. Ráerőltették az ápolók. Tényleg nem tudom elmondani, hogy hányszor ültem le vele beszélni a pelenkáról meg úgy egyáltalán arról, hogy ne hagyja el magát, próbáljon küzdeni, hiszen itt vagyunk és segítünk. Volt olyan, hogy bólogatott, hogy rendben, de másnap minden olyan volt, mintha nem is beszéltünk volna.


Igen, tisztában vagyok vele, hogy neki mennyire nehéz lehet és hogy nem tud tenni az ellen, hogy nem tudja visszatartani és sosem mondtam, hogy emiatt neheztelnék rá. Nyilván, nem könnyít vele a dolgunkon, de ahogy említettem megértjük, hogy beteg. Ezért is találtuk ki a pelenkát, hogy neki se legyen annyira kellemetlen és nekünk is könnyebb lenne. Azért még próbálkozni fogok, hátha egyszer beadja a derekát.


Azzal is tisztában vagyok, hogy nehéz lehet az ő számára is feldolgozni a helyzetét és emiatt (is) nyúlt alkoholhoz, de sajnos az nem megoldás. Ráadásul, a betegsége előtt is alkoholista volt, csak nem ilyen mértékben, mint most. Komolyan nem tudom, hogy képes lenne-e leszokni az alkoholról, de nagyon köszönöm a tanácsot, egy próbát mindenképp megér, csak nagyon nehéz.


Egyébként, úgy érteti meg magát velünk, hogy leírja, amit szeretne. Mondjuk, írni is alig tud már, mert a keze már nem úgy mozog ahogy akarja (a lába se). Sok betűt kihagy és elég olvashatatlan, de mi már megszoktuk és el tudjuk olvasni. Ezen kívül, ha kérdezünk tőle valamit, akkor bólogat, de arra is nagyon sokat kell várni, mert nehezen megy neki, hogy gyorsan reagáljon dolgokra.


Ötletem sincs, hogy milyen elfoglaltság jöhetne szóba, ami eltereli a figyelmét, ugyanis nagyon nehezen mozog. A tv nézés jelenleg az egyetlen, amit képes csinálni, mert ahhoz nem kell csak ülni.


Az első verzió nem lenne rossz, csak az a gond, hogy egy régi parasztházban élünk, szóval túl sokért nem tudnánk eladni. Nem tudnánk abból a pénzből két házat vagy lakást venni egymáshoz közel. Hitelre is gondoltam, de én komolyan nem merem bevállalni. Ha bármi rosszul alakul, akkor még ezt a kis házat is elveszíthetjük és nem akarok még eladósodni is. Így is van elég bajunk. Külföldre is gondoltam. Jól tudok angolul és egy bizonyos szinten japánul, bár az csak hobbi. Lehet, hogy nem lenne rossz külföldön pénzt gyűjteni, de nem hagyhatom is anyámat és apámat. Anyám nem bírná egyedül csinálni. :(


Gondnokság? Mármint, hogy anyukám vagy én legyünk a gyámja? Ez nem rossz ötlet, de nem vonhatjuk meg tőle hirtelen az alkoholt. Abba belehalna. Nem tudom, hogy mik a feltételei a gyámságnak vagy gondnokságnak. Lehet, hogy csak a nem beszámítható embereknek lehet gyámjuk. Ő pedig még épeszű.


Nagyon köszönöm a válaszokat! Végtelenül hálás vagyok. Ahogy olvastam, elkezdtem könnyezni. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz erről beszélnem.

2017. jan. 16. 19:14
 7/49 anonim ***** válasza:
81%
A kezelő orvosával nem tudsz beszélni?Valamilyen megoldást találni kellene.Ezzel a betegséggel nem ihatna szerintem.Ha más nem kórházba küldeni elvonóra.
2017. jan. 16. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/49 A kérdező kommentje:
Régebben, amikor vittük őt a háziorvoshoz, anyukám mindig veszekedett vele, hogy ne igyon és csak akkor indultunk el, amikor józan volt, így a doki lehet hogy nem is tudja, hogy alkoholista, bár nem egy buta nő, lehet hogy tisztában van vele, de sosem került szóba. Még a betegsége elején le lett írva a zárójelentésre, hogy szigorúan tilos dohányoznia és alkoholt fogyasztania, mert sokkal hamarabb romlik úgy az állapota. Hiába próbálkoztunk az évek alatt, nem sikerült leszoktatni őt ezekről. Mostanra, szerintem csak az alkoholnak él. Szerintem az orvos sem tudna mit mondani erre.
2017. jan. 16. 19:21
 9/49 anonim ***** válasza:
85%

Ha nálunklenne ez a szitu akkor a következőket tenném.

1.Beszámíthatatlanná nyilvánítás

2.Gyámság alá helyezés

3. Ház elad

4. Otthonba adás


Kb.ennyi.

2017. jan. 16. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/49 A kérdező kommentje:
Ez egy nagyon jó terv lenne, de ha eladjuk a házat, akkor annak az árát oda kell adni az otthonnak, másképp nem fogadják be, csak ha eleget fizetünk. Ráadásul, ház nélkül maradnánk, szóval nem tudom.
2017. jan. 16. 19:28
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!