A szüleim megemlítették ma délután, hogy esetleg megpróbálhatnék munkát vállalni a fővárosban, és felköltözhetnék albérletbe a hugomhoz, de én nem szeretném. Hogyan tudnék rájuk észérvekkel hatni?

Én aspergeres vagyok és ugyanennyi idősen költöztem Pestre, mint amennyi most te vagy, bár én megyeszékhelyről. Nincs különösebben mitől félned, a város nagy része nem veszélyes, és vannak csendesebb, nyugis környékei is. Amiket írtál magadról, azt egy jó pszichológus vagy pszichiáter kezelni tudná (van egy jó adag szociális fóbiád is szerintem), erre is nagyobb az esély Pesten, mint a kisvárosodban.

Van egy mondás, amit szoktam magamban ismételgetni, ha félek valamit megtenni: Az élet a komfortzónán kívül kezdődik.

Meg ertem hogy felsz Pesttol. Teljesen egeszeges ember vagyok, mégis ugyanugy rettegek tömegben mint te, es higyjetek el az életet ez megtudja keseríteni.

Olyan nem lehetséges, hogy vidéki varosban , közel a munka helyeshez keresnél egy albit?:)

Ne a szüleid mondjak meg hogy ezt csinálod fiam/lanyom.

Hugihoz nem költöznék oda, mert hiába tesi felnőtt emberek vagytok, kell a maganter.

én még mindig nem értem, hogy miért ragaszkodnak a szüleid Pesthez, miért nem jó nekik, ha a megyében, mondjuk a megyeszékhelyen vállalsz munkát?

41 km nem olyan hú, de sok. és oda is költözhetsz. miért ez a mindenáron Pesthez való ragaszkodás?