Hogyan "javíthatnám meg" újra a kapcsolatomat a lányommal?

"nem fog semmi sem változni"

Szerintem meg ne hazudjon neki. Mar hogy a lofüttybe ne valtozna, ne hulyeskedj mar.

Nem akarok szemét lenni, de mivan, ha a nevelőapuka máshogy néz a kislányra, neadj' isten molesztálja...? Tudom, ez lehetetlen, a te párod soha... stb. Csakhogy az én "anyám" is ezt mondta...

Ne haragudj, de ez az eleinte "jóban vannak", közös progik kettesben, stb... minden "happy" (értsd, a lány megfelel az elvárásoknak), aztán amikor a lány megtudja, h ezt a pasit egy életre ide akarod betonozni, már nem bírja, besokall, és kifordul magából...

Egy gondolatot megér - annál jóval többet is.

Sajnálom, hogy ezt írtam, de rögtön ez ugrott be.

Szerintem a legjobb megoldás, ha megacélozod az idegeidet, és kedvesen, de határozottan leülteted beszélgetni, hogy mi is pontosan a probléma. Ha eddig jó volt a kapcsolatotok, akkor valószínűleg tudja, hogy őszinte lehet veled (mindenesetre azért biztosíthatod erről), szerintem vagy téged akar kínozni, mert haragszik rád, és ezért nem mondta el eddig, vagy szégyelli elmondani, hogy pl nem szereti a gyerekeket.

Hogy mi baja lehet, az nehéz kérdés, lehet, hogy öregnek tart, és úgy gondolja, nem bírnál már egy gyerekkel, és rá maradna, vagy lehet, hogy az utolsó előtti évében, amikor a felvételi miatt a jobb biziért küzd majd, nem akarja egy baba üvöltését hallgatni, de az is lehet, hogy mégse kedveli annyira a párodat, csak a te kedvedért viselte el eddig is.

Vagy talán úgy érzi, hogy a pároddal is el fogtok válni, és nem akarja, hogy megint szenvedj. A volt férjeddel milyen a kapcsolata? Esetleg szóba jöhet még az is, hogy attól fél, egy közös gyerek annyira összeköt majd titeket egy családdá, hogy az ő apjának már nem jut majd hely. Meg még sok okot írtak a többiek is, de a valódit csak a lányod tudhatja.

Szóval, türelem, nyugodtság, kedvesség és beszélgetés, fel kell törni azt a páncélt.