Hogyan tehetném jobbá a kapcsolatomat a családommal?

Lehetséges, én elég mereven kezelem az ilyesmit. Egyszerűen úgy venném hogy a közeledésem megadást jelentene, amivel elfogadom a korábbi bánásmódjukat és eltekintek a bocsánatkéréstől. Nem tudnám elfelejteni, hogy amikor nem az akaratuk teljesült, akkor lemondtak rólam és nem érdekelte többé őket a boldogulásom. A kérdező esete jól alakult mert talpraesett volt, megélt egy idegen országban és elérte a vágyott szakmát, de más élete talán pont azért megy gallyra, mert nem álltak mögötte a legkritikusabb pillanatban.

A kérdező fél a lenézéstől, mert eddig csak azt kapta akkor, amikor említette az álmait. Mi változna most? Az évente 1-2 beszélgetés arra ural, hogy marhára nem érdekli őket a gyerekük sikere, csak fújják tovább a régi lemezüket. Akarna a franc közeledni hozzájuk.

Nem azért hogy (nagyon) kötözködjek, de ha valaki úgy kezd neki a közeledésnek hogy a másik orra alá dörgöli a régi sérelmeit az azok ellenére elért sikerek által, abból nem közeledés lesz, hanem egy újabb balhé.

Most elvonatkoztatok magamtól, ha a kérdező tényleg kezdeményezni akar, akkor egy találkozás megszervezése arra a legjobb módi.

Hiányoztok, kellene egy családi összeborulás, elásni a csatabárdot, régi marhaságokat elfelejteni és nem pazarolni tovább az időt, amit családként is lehet tölteni. Onnantól a labda náluk van, elfogadják és lelkesek -e, vagy közömbösek és húzzák-halasztják a dolgot.

Szia , szerintem mondd meg nekik hogy te megpróbálkoztál azzal , hogy felvegyenek ,de nem sikerült. Mondd el nekik , hogy most van egy jó életed és hogy azt csinálod amit szeretnél. Sok sikert , remélem valaki tud választ adni a kérdésedre.

:)