Hogyan tudnánk megyőzni az apámat, hogy magántanuló lehessek?

Harmadik éve vagyok gimnazista.

Az iskolánk színvonala nagyon hirtelen zuhant le, legalább is az a bizonyos szaka, amire én járok. Még be sem zárta a kapuit ez a szak, hiszen még itt van 3 évfolyam, akivel foglalkozni kéne, de már most elkezdték leépíteni a szakunkat és a tanszékvezető is csak bólogat rá.

Nekem viszont érettségiznem kéne és felvételiznem egy egyetemre.

De mindenből rettenetesen le vagyunk maradva, fakultáció felvételére sincs lehetőségünk a speciális órarendünk miatt, a többi közismereti tárgyból pedig be vagyunk nyomva a 'söpredék' közé és úgy le vagyunk maradva, mint a borravaló.

A szakunkon összesen 4 tanár maradt, az egyik szörnyen ki van öregedve a szakmából és a 3 év alatt semmit nem fejlődtek nála. Viszont esze ágában sincs nyugdíjba menni, mert pénzre szüksége van, az iskola viszont sz.rik a fejünkre, hogy felvételi előtt jobban járnánk egy fiatal életerős tanárral, de annak persze többet kéne fizetni, és különben is mit akarunk, ha a szakunk lecsengőben van...

1 tanár van, aki rendesen végzi a dolgát, a maradék 2 pedig eleve úgy áll hozzá, hogy felesleges dolgozni velünk, mert semmi értelme.

Nekem viszont határozott elképzelésem van, hogy hová szeretnék menni, ehhez pedig haladásra van szükségem.

De nincs lehetőségem plusz órákra, hiszen így is minden napra benyomnak 8 felesleges órát, ahol semmit nem csinálunk, de rettenetesen lefáraszt.

Egyébként jó képességű jó tanuló vagyok. 4,6- nál még soha nem volt rosszabb átlagom.

Anyám eddig mindig hozzám vágta, hogy hülyeség a magántanulósdi, de most belátta, hogy az iskola tényleg csak kiszúr velem, ha így marad.

Jelenleg egy bizonyos magántanár válaszát várjuk, hogy mikor tudna elvállalni, mert ebből a tárgyból szeretnék felvételizni.

Ha sikerül felvenni vele a kapcsolatot, lenne alibim, hogy miért szorulok rá a magántanulóságra és nem kéne a vezetőség szemébe vágni, hogy: "Ritka sz.r ez az iskola."

Apám viszont hallani sem akar róla, állandóan hozzánk vágja, hogy miért ezt az iskolát választottam.

Anyagilag sokkal olcsóbban is jönnék ki egyébként, hiszen mellette kollégista is vagyok, így az utazási költség, a kollégium díja, az egész heti étkezésem sem kevés.

Miért nem bízik meg bennem az apám?

Engem soha nem kellett odaverni a tankönyvekhez, mindig is a szorgalmas típus voltam, aki szeret tanulni.

Itthon is minden nap az időmet beosztva tanulnék és mellette mindennel tudnék foglalkozni, ami a továbbhaladásomat segítené.

Hogy tudnám elérni, hogy bízzon bennem?