Miért hasonlitgat az anyám mindig másokhoz és miért tart idegeneket is többre nálam?

Állandóan beszólogat pl. az öltözködésem, a stilusom miatt, amikor meglát idegen lányokat az utcán, egyből szidni kezd, hogy én miért nem nézek ki úgy, mint ők, miért nem hordok én is olyan ruhákat, stb. De amikor veszek egy divatosabb ruhát, ami más lányokon tetszik neki és meglátja, már őrjöng, hogy ez egy r1bancos szar, ki ne merészeljek menni benne a házból..

Emellett folyton megkapom azt is tőle, hogy hülye vagyok és soha semmire nem fogom vinni, mert egy szakközépiskolába jöttem, ahol kémiát tanulok, de rájöttem, nem ezzel akarok foglalkozni, jobban érdekelnek mondjuk a nyelvek és ez nem tetszik neki. Ugyanis amikor ebbe az iskolába jöttem, már minden ismerősének elújságolta, hogy én vegyész leszek és milyen jó, mert az érettségi mellé is kapunk szakmát, szóval egyből tudok majd menni dolgozni, meg ilyesmi, amit nem is tudom, honnan vett, mert nem kapunk szakmát az érettségi mellé, csak az iskolában van technikus képzés is, amin itt lehet maradni és ha azt elvégezzük, akkor lesz szakmánk. De én nem akarok itt maradni, mert mint irtam, nem ezzel akarok foglalkozni, hanem egyetemre akarok menni, de emiatt is állandóan veszekszik velem, hogy elb4szom az egész életemet, meg hogyha mondjuk tolmács leszek, abból nem lehet megélni, de bezzeg egy laboratóriumi technikus milyen jól keres..

Egyszerűen nem fogja fel, hogy az, hogy 8.-ban a kémia volt a kedvenc tantárgyam, ezért ide jöttem, még nem egyenlő azzal, hogy egész életemben ezt akarom csinálni..És egyébként nekem nem az az elsődleges, hogy havonta félmilliókat keressek (amúgy sose keresnék annyit szerintem egy okj-s szakmával, csak ő ezt képzeli, de tök mindegy), hanem hogy olyan munkám legyen, amit szeretek csinálni és nem úgy megyek be minden reggel, hogy azt kivánom, bárcsak érne ma valami munkahelyi ártalom, hogy ne kelljen többé bemennem.

És az osztály tele van olyan emberekkel, akik a kisujjukat se mozditják kb annak érdekében, hogy ne egy tesco-ban végezzék árufeltöltőként, olyanokkal, akik csak azért nem buktak még meg, mert a tanárok kedvesek voltak velük, ami nem olyan meglepő, tekintve, hogy egy szakközépiskoláról van szó. Viszont ehhez képest nagyon sokan közülük azt hiszik, hogy majd a kisujjukból kirázzák az érettségit, aztán egyetemre is felveszik őket és minden tök heppi lesz és múltkor egy szülői értekezleten épp erről volt szó, hogy sokan azt tervezik, hogy egyetemre mennek, mégis szar tanulók. Erre anyám egyből elkezdett ezekhez hasonlitgatni, hogy nekik legalább normális céljaik vannak, mert kémiát akarnak tanulni majd az egyetemen, én meg mit képzelek, hogy középiskolában kémiát tanulok, aztán elmegyek valami bölcsész szakra, milyen hülye vagyok. -.- És arra a szülőire bement pár nagyobb pofájú osztálytársam és mondták az osztályfőnöknek, hogy ők igaz, hogy félévkor is meg fognak bukni legalább egy tantárgyból, de amúgy mindenből ötösre fognak érettségizni, nem kell aggódnia..És anyámnak erre is az volt a válasza, hogy ők legalább talpraesettek és jobban fognak boldogulni az életben, mint én, majd elmegyek az osztálytalálkozóra és csak lesni fogok, hogy én a bölcsész diplomámmal hol leszek, meg nekik milyen jól fog menni.

Miért van az, hogy más embereket az anyja támogatja, engem az enyém meg állandóan csak szapulni tud?