Hogyan vészeljem át ezt az időszakot?

Apámmal élek, Anyám külön él, nem nagyon beszélek bele, bátyám egy külön világ, ő sem itt él.

Apám anyagiakban mindig gondoskodott rólam, de azt sem tudja, pl mikor vizsgázom, vagy hogy milyen szakon vagyok jelenleg. Nem szólhatok hozzá. Mondtam neki, hogy többet foglalkozik már a barátnőjével (akit imádok és szeretem, hogy együtt vannak) mint velem. Én ne szóljak bele az életébe, és ha még valamit hozzáfűzök ehhez, drasztikus változásokat fog bevezetni januárban.

Mondott már nekem ilyet, a végén az lett, hogy én hagytam itt egy hétre. Minden alkalomkor eltusolja a dolgokat és én is belefáradok a folytonos marakodásba.

Nem figyel rám, azt sem tudja mi van velem, én hallgassam végig, mindig és mindenhol, de ő engem sosem.

Ki is jelentette, hogy nem nekünk, hanem magának vette a fát. Ki volt borulva, hogy mikor összevesztünk, nem kérdeztem meg tőle hogy van, (meg van fázva), és milyen tiszteletlen önző ember vagyok, hogy olyat még a Föld nem hordott a hátán. Megjegyzem mikor én 36 óráig nem aludtam, vírusos voltam és kiszáradtam, úgy vitt meg az ügyeletre, hogy ő szépen előtte megkávézott, felöltözött, beszárította a haját stb stb.

Itt van most a barátnője, akit mint említettem, egy tünemény! De nem tudok jó képet vágni hozzá, napról napra elbőgöm magamat és csak vörös szemekkel közlekedek, amit próbálok nagyon leplezni.

Egyébként 22 éves lány vagyok.

És nem, nincs annyi pénzem, hogy elköltözzek, se nem tudok ismerőhöz menni hosszútávon. Dolgozom és tanulok egyszerre. Egyszer sem mondta, hogy büszke rám, pedig a második diplomámat csinálom.