Miért gondolják ijesztően sokan úgy, hogy egy szülő már azért is hatalmas tiszteletet érdemel, mert megszülte a gyereket, nem dobta ki az utcára és nem hagyta, hogy éhen haljon?

# 7

Uh mintha a mama-hoteles, élősködő bátyám írta volna ezeket. Ez a nyavalygás-önmentegetés elmegy tiniként, de egész életedben ezzel takarózni nagyon gáz.

Aki már ezt elvárja annak nem kellett volna gyereket vállalni.

Igen,ismerem az ilyen embereket,hogy "miattad áldoztam fel az életemet".

De mégis ki kérte?

Nem kötelező a gyerekvállalás.

Utána meg mikor rájönnek,hogy a gyerekvállalás nem csak habostorta,akkor meg "tiszteletet" várnak el.

Magyarán éreztetni akarják,hogy ki az úr a házban.

Ez még súlyosbodik,amikor a melóhelyén egy papucs,mindenki kineveti,de legalább otthon ő tiszteletet kap.

Szánalmasak az ilyen emberek.

Ha egy gyerek feltétlen szeretet kap gyerekkorában,és nem hántorgatják a fejére ezeket,az szeretni és tisztelni fogja a szüleit.

Akikre meg rákiabálják,hogy "örülj hogy élsz",azok mégis mit várnak?

Apám tipikusan így gondolkodik az apjáról,hogy "jaj milyen nagy ember volt,mert eljárt dolgozni".

Hát igen,csak mellette agyba-főbe verte az anyját,mindenkire féltékeny volt.Az sem érdekelte,hogy a 8.gyerekkel terhes,akkor is ha neki felállt akkor is dugni kellett,terhesen meg megverte "szerelemféltésből".

A gyerekekkel meg úgy volt,hogy "vannak",azt kész...

Mondhatom zseniális ember az ilyen,mert nem hagyta,hogy éhenhaljanak a gyerekek.