Januárban lesz 2 éve, hogy Anyukám meghalt. Normális, hogy minden nap hiányzik és bármikor sírni tudnék? Mikor lesz könnyebb?
Nagyon szeretem Anyukámat és nagyon hiányzik. Azóta lett egy vőlegényem, de soha nem fogja ismerni. A párom anyukája is akkor halt meg, mikor az enyém, az apukája 10 éve. A gyerekeinkek nem lesznek nagyszülei. A párom ritkán beszél a szüleiről, akkor is csak csupa kedves, vidám emléket... És nekem ez nem megy.
Azt tanultam, hogy a gyász normális időtartama 1 év, de én nem érzem úgy, hogy sikerült volna feldolgozni. Sokszor álmodtam, hogy él. Sokszor álmodtam azt is, hogy él és ezt mindenki tudta rajtam kívül, mert előlem akart elrejtőzni, hogy békén hagyjam...
Néha egész jól vagyok, de néha teljesen lebénít ez az egész és semmi fontosra nem tudok koncentrálni. Nagyon nagyon iszonyatosan hiányzik az anyukám.
válasza: válasza:Az én anyukám több, mint 4 éve halt meg. A mai napig nem beszélek róla, mert egyszerűen nem megy. Sokan azt mondják, hogy akkor engedjük el a szerettünket, ha álmunkban kopog, integet, elköszön tőlünk. Anyum egy régi barátnője azt mondta, ő álmodott vele, hogy elsétált tőle, visszafordult és integetett. A párom azt álmodta, hogy kopogott neki az ajtón. Nálam csak egyszer bukkant fel, de ott sem élt már és nagyon horrorisztikus álom volt, rémes. Mindennap hiányzik, pláne most, hogy márciusban én is anya leszek. Bármikor sírni tudnék, iszonyatosan szeretem/szerettem őt.
Kitartás!
válasza:Nekem 2 és fél hónapja halt meg.
Tudok beszélni róla, sőt, szeretek is. Nem hiszek a gondolatelterelésben. Ezeket meg kell élni. Amikor sírhatnékom van, sírok, amikor nevethetnékem van, nevetek.
Mondjuk nekem az első dolog az volt, hogy pszichológushoz mentem. Meg kell gyászolnom őt is, meg a személyiségemnek azt a részét, aki vele voltam. Már senkivel nem beszélek úgy, mint vele. Senki nem aggódik úgy értem, és tragikus vagy nem, akármekkora szerelem lesz az életemben, senki nem fog úgy szeretni, mint az anyukám.
Amikor meghalt, nagyon szép idő volt. Olyan volt, mintha valaki feltekerte volna a színeket a világban. Miatta vagyok itt, miatta láthatom ezeket. Miatta tudok szeretni, miatta vagyok az, aki vagyok. Állandóan rám gondolt, és bár nem vagyok hívő, nem hiszem, hogy ez a hatalmas szeretet csak úgy elmúlik nyomtalanul.
Most is sírok, de nem zavar, megérdemli minden könnyemet.
Közvetlen a halála után álmodtam vele. Megöleltük őt a tesómmal, ő meg azt mondta, "ne sírjatok".
Múlt héten meg azt álmodtam, hogy a gyerekszobámban voltam, Anyu mosolyogva azt mondta, nincs semmi baj. Megöleltem, mondtam neki, hogy szeretem, és azt mondta, "én is nagyon szeretlek".
Köszönöm, hogy elmondtad.
Egyszer álmodtam szépet is. Anya sokkal fiatalabb volt az álmomban, kb annyi lehetett, mint mikor én születtem. Fehér nyári ruhát viselt, amilyet sosem láttam tajta és vidám volt, megölelt. Azt kérdeztem, hogy "akkor most nem öregszel" azt felelte, hogy "de, csak màsként" és nevetett. Olyan volt mint egy angyal.
Ti hogyan tudtok Karácsonyozni? Én tavaly végig dolgoztam inkább és úgy tettem, mintha semmi sem lenne. De idén jö a nővérem és nem is tudom... Nem esik jól díszíteni meg ilyenek, de hiányzik is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!