Túl sok gondot okoztam a családomnak. El tudom valaha nyerni a bizalmukat?
Egyszerűen csak rossz úton haladtam és nem vettem észre. Olyan barátaim voltak, akik belevittek minden hülyeségbe, én pedig mentem utánuk. Most nem nagyon mennék bele a részletekbe, mert valszeg kapnám a sok utálkozást, amit valahol megértenék. Most már én is tudom, hogy mit és miért rontottam el. Gondolom ez még kevés infó ahhoz, hogy teljes képet tudjatok kapni erről az egészről, szóval csak nagyon minimálisan elmondok pár dolgot.
- Azok a bizonyos barátaim rászoktattak a cigizésre és mióta betöltöttem a 18-at abból veszem, amit szüleim adtak zsebpénz gyanánt
- Amikor elkezdtek szekálni másokat, én is az örömömet leltem benne és ha verekedésre került sor, én is benne voltam
- Túl sokszor váltogattam a barátnőimet, aminek a szüleim hangot is adtak, de a legkevésbé sem érdekelt
- Nem érdekeltek a jegyeim, de mégis valahogy elevickéltem idáig és idén érettségizem
- Elég sok vulgáris szót használtam a szüleim felé is és sokat bántottam őket (szavakkal). Visszagondolva elég türhetetlen voltam és tényleg elég nem túl szép dolgokat vágtam hozzájuk
Alapjáraton sokat beszélgettek velem, hogy ez meg az nem jó és pszichológushoz is akartak küldeni, de úgymond végre megkaptam a pofont, amit már rég meg kellett volna kapnom és tények elé állítottak, miszerint aminy betöltötöm a 18-at, mehetek amerre látok és őket nem érdekli. Majd még egyszer komolyabban elkezdtek velem beszélni úgymond utolsó próbaként és hatott rám. Arra kértek, hogy gondoljak bele, mit érezhetnek azok, akiket megbántottam és hogy az emberek, akiket a barátomnak hívok, valójában csak azt a példát mutatják, amivé nem szabadott volna válnom. Édesanyámat sokat bántották anno suliban és elmondta, hogy akkor hogyan érezte magát és ennél a pontnál valahogy rosszul kezdtem magam érezni, de gondolom ez volt vele a célja. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy bár mindig én voltam az, aki másokat bántott, így nem igazán tudok belegondolni abba, hogy milyen lehet a másik félnek, de valahogy ő nagyjából átadta ezeket az érzéseket.
Nem tudom, hogy ezek után valahogy tudnak-e bennem bízni újra, de szeretném, ha nem maradna a kapcsolatunk romlott.
Márpedig elég durva, ugyanis ezt hívják züllésnek.
Az, hogy bandázott és belement olyan dolgokba és "örömöt okozott neki", amikor másokat vélhetően bántottak - akár szavakkal, akár tettekkel -, az azért már elég durva.
Így kezdődik minden szociopata kis élete.
Csak lehet, hogy a kérdező még utolsó utáni pillanatban elgondolkodott saját magán, mert nincsenek rossz szülei és családban nőtt fel, mégpedig egy olyanban, ahol őt nem bántalmazták, csak ő viszont a szüleit.
Maradt egy minimális lelke még, amit nem adott el az ördögnek. Van esély igen, de ehhez neked nagyon sokat kell bizonyítanod, hogy tényleg megváltoztál.
A legjobb lenne hanyagolni azokat a primitíveket és más normális emberek után nézni. Ez legyen az első lépés, hogy soha többet ne vedd fel velük a kapcsolatot.
Még azt is el tudom képzelni, hogy próbálnak majd visszahúzni a szintjükre, és cikizni, hogy már nem vagy velük.
Nehogy bedőlj nekik! Pont ilyen emberekké nem szabad válni! Ez lebegjen mindig előtted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!