Meg fogják érteni valaha a szüleim, hogy mit művelnek?

Egyrészt, ha vélményt tanácsot szeretnél, akkor ne akard kizárni a neked nem tetszőket.

Másrészt igazad van. 😊

Esetleg megpróbálhatpd azt az indokot felhozni, hogy a statisztikai adatok alapján, aki diplomás az nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni és jóval magasabb jövedelemmel mint az érettségizett. Tehát ha anyud most 200at keres, akkor egy jól megválasztott szakmával (pl informatikus, de a korábban lenézett tanári szakma is most elég jó keresetit tud nyújtani) te már - néhány pályakezdő évet leszámítva- hamarabb tudod azt hazavinni, mint ha valami alacsony képzéssel is elvégezhető munkát vállalnál

Nem fogják megérteni, nálam is ez volt. Aztán szépen idén otthagytam az egyetemet, és elmentem dolgozni. Azóta ez a téma lekerült a napirendről. Viszont jött helyette más, amivel szekálhatnak, a legpitiánerebb dolgot is fel tudják fújni. Szóval megy a pénzgyűjtés, és amint megoldható, költözök is el.

Viszont ha tudod végezni az egyetemet, mindenképpen csináld meg, és legyél sokat egyéb társaságban, ami feltölt, az sokat segít a dolgon.

Szia!

Ha nem első éves vagy, és van esetleg valami OKJ-s végzettséged, én azt tanácsolom menj át levelező tagozatra és főállásban keress munkát. Aztán első fizudból menj el otthonról, keress egy albérletet és fizesd te magad a tanulásod.

Semmiképpen ne hagyd ott a sulit! Később borzalmasan meg fogod bánni!

Sok függ attól, mennyi van még hátra a tanulmányaidból, meg attól is, velük laksz-e vagy koleszban / albérletben (tehát mondjuk el "kell"-e költöznöd otthonról, és ha igen, az mekkora költséggel jár).

A lehetőségek:

- tűrsz

- passziváltatsz egy évet (de tényleg csak egy évet!) és addig gyűjtesz egy kis pénzt - de ha velük élsz, ez veszélyes, mert esetleg tesznek róla, hogy ne tudj eleget félretenni:S

- esetleg felveszel diákhitelt

Úristen, mintha magamat olvasnám! Annyi különbséggel, hogy mi tényleg csórók vagyunk, szóval a középiskola befejezése is nagy anyagi terheket rótt a családra. Emiatt akkor is bűntudatom volt, ha nem mondták. Apukámnak az volt a mániája, hogy nekünk a testvéreimmel jogsi kell, én pedig egyszer megbuktam. Nem mertem a szüleim szemébe nézni, mert hogy lehetek ilyen drága kudarc. Nagyon sokáig vagdostam is magam emiatt, mert úgy éreztem, egy kudarc vagyok, aki csalódást okoz mindenkinek.

Aztán érettségi után egy olyan szakra jelentkeztem, aminek iszonyú magas a ponthatára, és tudtam, hogy kb. 5 ponttal fogok lemaradni, borzasztó volt. Majd a szüleim csináltak valamit, amivel, az anonimitás miatt nem írok konkrétumokat, de kvázi elárultak engem, és nem is értették, mi ezzel a gond. Mintha a tulajdonuk lennék kb. Úgy felhúztam magam, hogy megjelöltem ugyanazt a szakot önköltségesen is, első évemet megcsináltam úgy, hogy diákhitellel fizettem a tandíjat, és mellette melóztam a saját fenntartásomra. Most második évre átvettek ösztöndíjasra, és találtam egy sokkal jobb állást. Én meg tudom oldani, hogy dolgozok 30-40 órát a héten, az órarendemet pedig széthúzom (ami nagyon lehetetlen időpontban van, azt majd következő évben veszem fel), így valószínűleg négy év alatt fogom elvégezni a hároméves képzést, de teljesen megéri. Magamnak kell hálásnak lennem, magamnak kell megfelelnem, nincs rajtam az a hatalmas nyomás :)

Persze ezt egy orvosin pl. nem igazán lehet kivitelezni, de csak azt akartam mondani az anekdotámmal, hogy nem muszáj választani a meló és a suli között. Nem áltatlak semmivel, nem nagyon fogsz mást látni zacsis levesen kívül, de meg lehet csinálni :)

21/L

1. kedves kérdező, abban igazad van, hogy nem szép a szüleidtől az, hogy felemlegetik neked, hogy mennyit költenek rád.

2. Viszont az is igaz, hogy

-valóban hálásnak kell lenned nekik, hogy finanszírozzák a tanulmányaidat, mert ez nem kötelessége egy szülőnek, persze nyilván szép, ha megteszi.

-nem tudom hányan vagytok egy családban, de havi 500e nem túl sok, hogyha azt is beleszámítjuk, hogy egy másik városban élsz és albérletet, tankönyveket, megélhetést kell fizetniük neked és nekik (esetleg testvéredinek) is meg kell élniük valamiből.

-az igenis áldozat, hogy nem mennek nyaralni, mert a te tanulmányaidat finanszírozzák, ugyanakkor az is igaz, hogy az nem túl szép tőlük, hogy ezt a szemedre hányják.

-az, hogy gyereket vállaltak, még nem jelenti azt, hogy kötelességük diplomát is adni a kezedbe, mert 18 év után nagykorú és cselekvőképes vagy. Ha ezt megteszik, akkor azért csak köszönet jár nekik. Azt is megértem, hogy nehéz megköszönni azt a szívességet, amit állandóan az orrod alá dörgölnek.

-Az szerintem elvárható egy felnőtt embertől, hogy megtegye, amit tud, hogy megkönnyítse a szülei anyagi terheit a tanulmányai finanszírozásában, szóval szerintem hatalmas dícséret nem ját azért, mert dolgozol egyetem alatt.

Szerintem, ha ennyire zavar ez, akkor ülj le velük megbeszélni ezt a dolgot. Ajánld fel, hogy hagyjanak békében, és, mivel láthatólag túl nagy terhet okoz nekik a tanulmányaid finanszírozása, mondd meg, hogy nem kell többé a pénzük, majd te megoldod az életedet.

Iratkozz át levelezőre és keress egy állást magadnak.

Ha erre nem vagy kész, akkor pedig nyeljél tovább, mert nem tehetsz mást. Siránkozni nem érdemes.

Bele gondoltál ,hogy mennyibe kerül a tanitatásod ? Összesen 500 ezret keresnek

Számold ki mennyibe kerül 3 előfizetéses telefon fentartása,+ kocsi tankolása,adoja,biztositása + rezsi+ruházkodás+ pipere cikkek,+ az ennivalo+ egyetemi költségek ezek havi szinten mennyibe kerülnek

És ezek után mennyi marad havi szinten félre rakni pihenésre nyaralásra ,

Utána nyafogj ,panaszkodj ha ezeknek az anyagi vonzatát tudod .illetve te mennyit kapsz diák munkádért? És mennyivel száll be költségekbe ? Vagy mit veszel meg magadnak hogy kevesebb legyen a kiadásuk ?