Normálisak a szüleim?
Folyton úgy viselkednek velem, mintha idegbetegek lennének, főleg az anyám.
Volt, hogy egymás mellett ültünk a nappaliban és lehajtottam a fejem, mert könyvet olvastam és hosszú a hajam és kiengedve szeretem hordani és akkor is épp úgy volt és ahogy előrehajtottam a fejem, a frufrum belelógott az arcomba és néha odanyúltam és elsöpörtem onnan, de mindig visszament. Erre anyám egyik pillanatban felugrott és elkezdett ütni, ahol csak ért, mert őt mennyire irritálja, hogy ilyen nagy gusztustalan, kócos hajam van, ami belelóg a pofámba és mindig azt csinálom, mint egy idegbeteg, ahogy odanyúlok és elviszem onnan és közben ordibálta, hogy egyszer kitépi az összes hajamat a fejemből, aztán agyonver.
Vagy valamelyik nap főzött valami kaját pár órával azelőtt, hogy én hazaértem volna és le volt fedve és nagyon nagy adag volt, ezért még nem hűlt ki, mire hazajöttem és még kicsit langyos volt és úgy langyosan nekiálltam enni, erre elkezdett velem megint üvölteni, hogy melegitsem már meg, mert úgy finom. Én viszont szobahőmérsékleten szeretem legjobban a kajákat, szóval mondtam, hogy nem akarom, erre már teljesen kikelt magából és apámnak is ordibálta, hogy jöjjön már ide és verjen már agyon, mert nem csinálom azt, amit ő mond nekem, erre apám is jött és nem is nekem adott volna igazat, hanem felpofozott, amiért nem melegitettem meg egy tál kaját forróra, mert langyosan akartam megenni..
Nemrég az történt, hogy anyám együtt jött velem hazafelé, miután végeztem az iskolában és mondta, hogy nézzünk már be az egyik boltba, bementünk és elkezdtem nézegetni a felsőket és megláttam pár kötött pulcsit, amiken ilyen karácsonyi minták voltak meg volt olyan is, amelyiken elöl egy cuki rénszarvas volt és megjegyeztem, hogy nekem tetszik az a rénszarvasos pulcsi. Erre már óbégatott, hogy az a fos tetszik? Aztán amikor beálltunk a kasszához, ki voltak téve ilyen kis tollak meg ilyesmik és láttam egy tollat, ami olyan alakú volt, mint az a görbe karácsonyi cukorka és egy kis hóember fej volt rajta és arra is mondtam, hogy de cuki. Erre ahogy kijöttünk a boltból, elkezdett ordibálni velem, hogy milyen szégyent hoztam én rá ezzel, hogy olyan óvodás felsőkre mondtam, hogy tetszenek, meg mint valami kisgyerek, elkezdtem nézni a tollakat, amik ki voltak téve a kasszánál és a tetejébe még egy olyan hóemberes szarra is azt mertem mondani, hogy cuki. És ahogy hazajöttünk, egyből el is mesélte apámnak, hogy úgy viselkedtem, mint egy fogyatékos és az is ordibált velem egy sort, hogy nem szégyellem-e magam, hogy mindjárt 19 éves vagyok és igy viselkedek...
Ezek csak az elmúlt pár nap eseményei voltak, szerintetek normálisak? Már rendesen gyomoridegem van, amikor hazajövök ezek miatt..
Mit tehetnék, ha még tanulok és nincs pénzem elköltözni innen?
18L
válasza:Nyugodt, kipihent idegek kellenek hozzájuk hogy bírd őket. Valamint a terhelés hiányzik nekik. Ezért nem baj az ha ott laksz és nem neked kell fizetni egy külön ház költségeit. Ha beszólnak hogy mondjuk milyen gyerekes ez a póló, akkor nyugisan mondd azt hogy csak ilyen volt de legközelebb gyerekesebbet próbálsz választani egyik gyerekruházati boltban. Ha fizikailag bántalmaznak akkor szintén nyugisan közöld velük hogy a rendőrség nem szokott örülni az ilyennek.
Tréfásan azt szoktam mondani az ilyen emberekre hogy "Lenin is megmondta hogy terhelni, terhelni, terhelni." Persze ő a tanulni igét mondta háromszor de a túl sok felesleges energiájúak nevelése céljából kapóra jön ez a megmásítás. Ha egyetemre továbbtanulsz akkor lehetőleg úgy rendezd a dolgokat hogy anyagilag támogassanak. Mert csak akkor hajlamosak normálisan viselkedni ha megfelelő mértékben le vannak terhelve. Az említett leterhelésekkel mindig teljes sikert értem el a hozzátartozóimnál. Nem vagyunk egyformák és egyesek csak akkor hajlamosak normálisan viselkedni ha minimálbérért napi 10-12 órát dolgozhatnak, beleértve a hétvégéket is. Majd otthon lazításképpen jöhet nekik a házimunka, meg egyéb gondok.
Nekem a sógorom és a nővérem viselkedett hasonlóan, de kapóra jött az idős szülők gondozása, természetesen úgy hogy minden munka és gond azoké lett, minden örökség meg az enyém. Na így már normálisak lettek és még a szüleim is istenként tiszteltek engem amiért sárkányokból normális embert faragtam a sógoromékból.
válasza: válasza:En ketszer ennyi idos vagyok, de szerintem is cukik azok a cuccok.
Az ilyen kerdeseknel azt kivanom, barcsak kamu lenne :( Nem csoda, ha gyomorideged van, nekem meg olvasni is sok volt :(
válasza:Igen, én is úgy voltam vele, hogy ezt még olvasni is iszonyú. :-((((
Én minimálisra csökkenteném velük a kommunikációt. Lehetőleg nem lennék abban a szobában, ahol ők, nem mennék velük boltba stb.
Ha mégis együtt vagyunk, minden mondatom előtt kétszer meggondolnám, megszólaljak-e. Semmiről nem nyilvánítanék véleményt a jelenlétükben.
Ha üvöltöznek velem, akkor beszaladnék WC-re és ott trónolnék legalább negyedórát.
Ha meg akarnak ütni, akkor lefogom a kezüket.
És számolnám a napokat, hogy mikor végzek, kezdek el dolgozni és léphetek le otthonról.
válasza:Basszus! Elő jöttek a régi érzések. Én is így éltem anno.
19 voltam amikor vissza ütöttem anyámnak. Nem akarzam össze hajtani a gyűrött ruhákat, hogy aztán vasalás után megint össze hajtsam. Minek? Nem tetszett neki. Meg akart verni idegből. Nem jött neki össze, erősebb voltam nála.
A szüleid az idegbetegek, nem te. Nem normálisak.
Amíg nem fejezed be a sulit és el nem mész dolgozni. Pár hónap gyüjtögetés után, (hacsak el nem veszik), talán tudsz valakivel tásalbérletbe menni. Addig meg mást nem tudsz csinálni, mint amit én, nyomatékosítani kell bennük, hogy nem egy nevelni való 8 éves vagy, aki nem üt vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!