Lehetek így jó anya? Mit csináljak, ha úgy érzem, hogy hiba volt megtartani a kislányunkat?

A terhességem elején voltam bizonytalan, amikor kiderült, hogy tényleg terhes vagyok. De akkor még érthető is volt, hiszen

1. nem volt rendes kapcsolatom a baba apukájával (ez mára rendeződött)

2. fogalmam sem volt, hogy a szüleim, a családom hogy fog reagálni (szerencsére mindenki jól fogadta és már most imádják, pedig még meg sem született)

3. nem tudtam én magam sem, hogy mit akarok, hogy képzelem el a jövőmet/jövőnket

Jövő kedden megszületik a babánk és most rám tört az az érzés, hogy nem leszek jó anya és hogy őrültség ez az egész. Hiszen kisbabát leginkább csak képen láttam, sosem kellett semmire vigyáznom és sosem éltem "felnőtt életet". Vagyis jó, nem egy burokban élek, bejártam a világot, de pl. sosem fizettem még be csekket, életem legkomolyabb döntése szerintem a magánkórház kiválasztása volt, vagy az, hogy melyik egyetemre menjek.

Pedig a terhességem csodás, nem szenvedek (na jó, az elején hánytam párszor és sokat aludtam, de ennyi).

Mindenki várja a babát, a vőlegényem is mindent megcsinál, amit éppen kitalálok. Tegnap pl. hajnalban gofrit akartam enni, szóval nekiálltunk sütni. Még a terhességem elején megvettük az álombabakocsimat, az összes tartozékával, csillagászati összeget hagytunk ott a boltban, pedig semmi mást nem vettünk akkor még. Erre most 3 hete kitaláltam, hogy nekem az a típus mégsem tetszik annyira, nézzünk meg attól a márkától 2 másik fajtát. És kb. másfél órán át ott volt velem a következő nap a boltban, amíg én azon gondolkoztam, hogy kell-e cserélni a babakocsit, vagy jó az, amit először vettünk.

Nagyon rosszul érzem magam, hogy ezek járnak a fejemben. Mit csináljak?

Úgy érzem, a lányunk jobb anyukát érdemelne, hiszen én semmit nem tudok arról, hogy kell babázni, gyereket nevelni, vagy úgy egyáltalán, bármiért/bárkiért felelősséget vállalni.