Ti járnátok olyannal, aki néha szidja a szüleit?

Ha van alapja s nem viszi túlzásba, akkor megértem.

Nem tudom megmondani így általánosan, hogy honnan tudom, van-e alapja. Kikérdezném (ha vagyunk olyan viszonyban, de ha nem, akkor minek járnánk?) és megállapítanám, vajon hazudik-e. Egész jó az emberismeretem.

Ha nincs rá ok, az extrém súlyos bűn a szememben. S az is visszatetszést kelt, ha egy kitörő, jogos panaszon túl van, folyton acsarog és szenved s nem tudja feldolgozni. Vannak nehéz élethelyzetek, de azért mégis van határ.

Ja és csak mert a szülő pl. igazságtalan egyszer, még nem tartom OKnak a szidását. A szülőnek is megvan a maga baja, ő sem tökéletes, én sem, senki sem. Egyénileg kell megítélni az ilyen eseteket.

Fiatal vagyok még, de már 40 :D

Amúgy aki az ÉN anyámat (vagy a páromét, aki ugyanaz a kategória) szidja, azzal soha többé nem állok szóba. Bárkiről is legyen szó. Az igaztalan rágalmazásokra igen háklis vagyok. De tényleg vannak oltárian bunkó, aljas, gonosz szülők... Persze, hogy vannak, ők is emberek és az emberek közt sok az ilyen.

'De mi alapján állapítjátok meg, hogy jogos-e?'

Nincs "jogos" tiszteletlenség - és értelme sincs ennek.

Ha megfigyeled, a rablógyilkost is EMBERKÉNT tisztelik a tárgyaláson. Ami nem azt jelenti, hogy "szeretni kell", vagy hogy egyet kell vele érteni, vagy hogy nem kell megbüntetni ha a törvény bűnösnek találja.

És van védője is...

Ha valaki szid egy embert - itt a szüleit - akkor rendszerint nem tiszteli emberi mivoltát, nincs ügyvédje sem (itt a gyakorin is gyakran beáll a szidó-kórus (anyós, szülő, sógor, politikus kórus) a kérdező szidalmaira - és senki sem tudja, hogy van valójában, mert a másik fél nem is tud az egészről, nemhogy védőügyvédje lenne.

Tkp háta mögött senkiről sem szabadna ellenségesen beszélni, mert nem tud védekezni,lehet, hogy rágalom, lehet, hogy megváltozott, lehet, hogy szemtől-szembe megbocsátanának egymásnak a haragos felek.

Szerintem sok mindentől függ ez.

Nem mindegy hogy minden percben szidja őket, vagy 1-1 alkalommal szabadulnak el az indulatok. Az sem mindegy hogy beszél róluk, milyen "gyűlölettel".

Nekem például apám egy naplopó alkoholista volt, aki tönkretette az egész családunkat, egy cseppnyi tisztelet nincs bennem iránta, mert nem érdemelte ki. Kedvencem mikor jönnek azzal hogy "de hát mégis csak az apád"...az ilyeneknek közlöm, hogy az apaság többről szól, mint "megcsinálni" a gyereket.

Persze ettől függetlenül ha valaki folyamatosan ezeken a dolgokon lovagol, az már idegesít, én sem beszélek róla fűnek fának folyamatosan, mert tudom hogy senkit nem is érdekel.