Nem tudok már mitkezdjek ezzel a helyzettel?

Azt nem tudom mi anyád betegsége ha van neki, szóval erről nem irnék semmit.

Logikai alapon nézve:

- ha elköltözöl: takarítanod kell

- he nem költözöl el: takaritanod kell, de legalább hibáztathatod anyádat, hogy mért nem csinálja meg

Döntsd el neked melyik a jobb. Szerintem nincs lényegi különbség.

Egyébként 13 éves gyerektől én is elvárom, hogy be tudjon kapcsolni egy mosógépet, szóval szerintem nem volt olyan nyomorúságos gyerekkorod, bár lényegtelen a kérdés szempontjából, csak te hoztas fel.

Szerintem anyukád depressziós, nem élvez semmit ebből az életből, így nem is izgatja semmi,ha valami körülötte nincs elvégezve vagy koszos/poros a lakás.

Ezt vagy beismeri vagy nem ( egyáltalán ha hajlandó szembe nézni önmagával ), de a lényeg, hogy tennie kellene valamit, ami újra érdeklődést hozna az életébe, újra tudna mosolyogni, újra érdekelné a főzés, újra érdekelné az élet apró örömei. Sajnos, te ( apukád sem ) nem tudsz segíteni neki, max bátorítást, együttérzést mutathatsz felé. Elsősorban ő neki kell a saját belső harcát megvívnia, de kérdés az, hogy akarja-e? Ha nem akarja, akkor már csak lefelé mutat a létra és egyre rosszabb kapcsolatba kerül mindenkivel aki körülötte még most van.

Szerintem szimplán elege van.

Nem tudhatod min ment át az életében, te csak láttál valamit.

Lehet, hogy most ő tűnik nehéz esetnek, de lehet, hogy korábban éppen nem ilyen volt és a helyzet tette ilyenné.

Pl. nem tudhatod miket vágott a fejéhez akár apukád, ami miatt nem hajlandó egy szalmaszálat sem arrébb tenni.

Láttam már ilyet!

Lehet, hogy most regenerálódik a korábbi sérelmek miatt.

Nem csak depressziótól lehet az ilyesmi.