Tényleg én vagyok a hibás?

Nem kertelek, elmondok mindent úgy, ahogy van. Az a helyzet az lenne, hogy van egy srác az osztályombab, akinek egyszerűen nincs jobb elfoglaltsága, mint másokat szekálni. Én pedig az ilyeneket nem nézem jó szemmel és megvédtem őket, mire a szüleim azzal álltak elő, hogy jó, hogy megvédem őket, de azért ne ilyen gyakran, mert akkor ez a srác rám is rám fog szállni. Őszintén szólva nem érdekel, rám szállhat, attól még nem fogom hagyni, hogy másokat ok nélkül bántson. Mindenki tudja, milyen lelkiállpotba kerülnek azok az emberek, akiket az iskolában bántalmaznak akár lelkileg, akár fizikailag. Lehet nem vagyok normális, de mindig is sokat foglalkoztam másokkal, mégha alig ismerem őket és nem érdemli meg senki, hogy néhány gyökér miatt depressziósak legyenek vagy ehhez hasonló dolgok.

Nos, a srác engem is kinézett és többször szóltam neki, hogy le lehet rólam szállni, de csak azért is tovább cs*sztetett, mire megütöttem, ő pedig vissza, majd ez verekedésbe torkollott. A tanárok engem állítottak be rossznak, pedig mindent elmondtam nekik, többek között azt is, hogy javarészt ez a srác a hibás, ő provokált. Lehet sok volt a verekedés, de az ilyenek nem értenek a szép szóból. Ebbe is csupán azért mentem bele, mert erősebb vagyok nála.

A szüleim pedig azzal jöttek, hogy nagyot csalódtak bennem, nem tudnak bennem már megbízni és engem hibáztatnak.

Semmi rosszindulat nem volt abban, amit tettem, csak ki nem állhatomn az ilyen embereket és ha már egyszer nem érti mi az a "légszives" szó és mivel túl sok ilyen embert ismerek, hogy tudjam, hogy máshogy nem lehet velük szót érteni, ezért döntöttem így.

18/F