Anya mindig engem szid, most pedig én vagyok a hibás, hogy már nem vagyunk olyan jóban, mint rég. Mit tehetnék?

19 éves lány vagyok, hamarosan új városba költözöm az egyetem miatt.

Világ életemben jó tanuló voltam, nem kellett soha nyösztetni, hogy tanuljak. Ha egyszer elolvasok valamit, megjegyzem, jó kommunikációs képességeim vannak, tehát tényleg nem voltak nehézségeim a tanulásban.

Itthon, amit tudok, segítek. Mindig én mosogatok, a fő életteret minden este felporszívózom, a többit pedig hetente egyszer. Szerintem ez így rendben is van, nem bánom, hogy kiveszem a részem a munkából, hiszen így könnyebb lesz, amikor saját családom lesz és így nem érzem magam "ingyenélőnek".

Ezek ellenére az anyám úgy kezel, mint egy 14 éves fogyatékost. Nem enged el sehova, folyamatosan mindenért szid, ha nyűgös vagyok, vagy ha rossz a kedvem, még piszkál érte és nem csoda, ha összeveszünk.

Ezt megelégelve egész nyáron dolgoztam, nem kértem pénzt semmire, de még így is nagyon ritkán mehettem el bárhova is, és akkor is anya szabályai szerint. Természetesen még így is teljesítettem minden kötelességemet, igyekeztem beszédesebb lenni, mindig meghallgatni anyukám problémáit, vagy ha bármi történt vele.

Most megint ott tartunk, hogy én vagyok a hülye, a lusta, aki soha nem csinál semmit. Jövő hétvégén költözöm, az új városba, és amikor ezt tisztáztuk, megbeszéltem a barátommal, hogy akkor ott alszik a költözés napján, miután végeztünk és a szüleim hazajöttek. Valamelyik nap anyukám is megtudta ezt, nem is titkoltam előle, mert szerintem ez természetes dolog, de ő teljesen kiakadt, kitalálta, hogy akkor inkább jöjjek haza én is aznap, szerintem pedig ez teljesen felesleges, mert akkor meg másnap vissza kell buszoznom. Aztán még tovább komplikálta a dolgokat, a fejében születtek olyan elméletek, hogy a barátom majd mindig át fog járni hozzám, nem hagy majd tanulni, de ő akkor meg fogja parancsolni, hogy szakítsunk és majd kiosztja a barátomat, elzavarja, meg ilyesmi. Pedig erről szó sincs, hazajövök majd minden hétvégén és akkor találkozom a barátommal (mert egy városban lakunk, nem ott, ahova költözöm).

Anyukám szörnyű viselkedésére mi lehet a magyarázat? Közben azt mondogatja, hogy ő félt engem és nehéz lesz neki, nagyon fogok hiányozni. De akkor miért csinálja ezt? Így nem is lesz kedvem hazajönni sem.

Köszönöm, ha valaki végig olvasta, és a normális válaszokat is.