Tényleg én vagyok a hibás?

már pedig te kezded a verekedést.

értem én,hogy egy bunkó ember, de nem kell vele foglalkozni. sokkal nagyobb büntetés az ilyennek,hogyha kutya sem szól hozzá,átnéznek rajta, mint hogy direkt élcelődsz vele. annak,hogy megütötted sem volt sok értelme, nem csoda,hogy téged vettek elő.

Igen, te vagy a hibás, bár egy kicsit érthető...

Na, legközelebb próbáld szavakkal földbe döngölni. :)

Az az igazi fájdalom.

Én nem hibáztatlak. Te szóltál, figyelmeztetted, de nem állt le. Másoknak is szóltál: az sem volt elég. Nyilván nem a legjobb megoldás verekedéssel elintézni valamit, de van az a helyzet.

A fentieket anyaként mondom, felnőtt és kamasz gyerekeim vannak, a tények ismeretében én soha nem hibáztatnám őket ilyen esetben.

Meg kell jegyeznem: amikor én gimis volta, egy évfolyammal felettem volt egy elég bunkó srác, ő a csajokkal szemétkedett, mert elég jóképű volt és azt hitte, mindenki a lábainál hever emiatt. Velem meg a barátnőimmel is elkezdett bunkózni. Eleinte figyelmen kívül hagytuk, a többedik alkalomnál pedig én a magam részéről higgadtam közöltem vele, hogy fejezze be, mert a következő alkalommal szájon fogom vágni. Kiröhögött. Következő szünetben újra kezdte. Mit gondolsz, mit csináltam? Visszakézből szájon vágtam. Verekedés nem lett belőle persze (annyira azért nem volt nagyfiú), de nem is én kezdtem. Én csak beváltottam egy ígéretet. :-) Elég szar volt neki utána, mert futótűzként terjedt a hír a suliban, és elég nagyot esett a renoméja. Én ekkor 16 éves voltam, másodikos gimis. A későbbiekben erősen megcsappant a kedve a bunkózáshoz...

3. vagyok

"Hiába zengtem neki ódákat, hogy nem normális amit másokkal csinál, egyszerűen nem értette meg."

Hát én nem erre gondoltam, amikor azt írtam, döngöld földbe. :)

Arra, hogy alázd porig szavakkal.

Gondolom, megütni nem mer, ha, ahogy írtad, te vagy az erősebb...

Én egyetértek veled és nem hibáztatlak. A másik cseszegetett, megkapta a jutalmát érte. Egyébként lehet, hogy itt és most büntetést kaptál, de a srác talán ebből tanulta meg, hogy téged ne bántson - sőt, másokat se, ha te ott vagy.

A tanárok is megérik a pénzüket: az ő dolguk lenne megoldani, hogy az a srác ne bántson másokat. Erre képtelenek, de aki igazságot szolgáltat, azt meg büntetik.

A szüleid meg majd lehiggadnak és elfelejtik.

Egyébként sem értem, mi az, hogy emiatt nem bíznak benned. Ezután nem engednek el este egy haverodhoz, vagy nem hiszik el, hogy egy könyvesboltban voltál, azért értél később haza? Mi köze a bizalomnak, a szavahihetőségnek ahhoz, ha (bármilyen okból) verekedtél valakivel?

Nem, nem vagy hibás, van, aki csak ebből ért.

Attól még hogy nem fizikailag bántott, bántott. Ő kezdte.

Szavakkal nagyobb sebeket lehet ejteni, te csak megvédted magad.

Általános iskolában kis termetű, vékony kis csaj voltam, de ami nem látszott rajtam, hogy nagyon erős is.

Az egyik napon barnult új osztálytársunk úgy gondolta, hogy rajtam vezeti le a napi feszkót. Meg akart ütni, de én visszakézből elkaptam a karját, és bevágtam a tanári asztal alá.

SOHA TÖBBET nem mert a közelembe jönni, másokat viszont továbbra is terrorizált.

Akinek nagy a pofája, az általában fél a fizikai erőszaktól. Őszintén, náluk egyszerűen ez a megoldás.

Szópárbajozni nem éri meg velük, mert ők abban jobbak.