Apolnatok szüleiteket/ anyost, apost?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

2. voltam. NEkem természetes, hogy megteszem, akkor is, ha a gyakori népe ezt lehúzza, mert szerintük ez a nem normális...

Nem, mert pontosan tudom,milyen konnyu tonkremenni benne.

Plusz én nem vagyok szakképzett ápolo, nem tudom hogy kell megfogni, átmozgazni ha tehetetlen, stb. Akkor inkább fizetek kulso segítséget.

Igen, ápolnám. Nincs határ. Ha speciális ápolást igényelne, akkor megfizetném az ápolását akkor is, ha a családomra igen nagy teherrel járna.Nekem ezt diktálja a lelkiismeretem.

Annak ellenére tenném, hogy a szüleim nem nagyon szerettek, nem is támogattak.

Inkább az az érdekes, hogy anyóst, apóst vállalna-e valaki? Akkor ha a férj is segít.

Joga van-e egy férjnek magához vennie a beteg szüleit, vagy ez csak a feleség szüleinek privilégiuma?

A férj szüleivel mi legyen?

6# a férjnek is van joga odavenni, ápolni a saját szüleit.

De elvárni a házastástól, hogy ö ápolja őket, az már nem oké szerintem...

Nos, az én Apám állapota hullámzó. Még megmosakszik, wc-re megy önállóan. Jobb napokon nem is szorul ápolásra, de rosszabb napokon öltözésben, néha felülésben is segíteni kell, gyakran legtöbbször az enni-inni valót be kell Neki vinni. A fizikai (pl.: mozgásszervi) panaszok mellett a memóriája sem jó. Gyakran oda kell figyelni olyan dolgokra, mint például vegye be a gyógyszereit. Gyakran dührohamai is vannak. Mindemellett a házimunka nagyrészét én végzem, bár havonta 1-2 alkalommal a nővérem is eljön és segít. A gyógyszereit úgy írják fel, hogy én lemegyek a háziorvoshoz, és elhozom a recepteket.

Ha vizsgálat is kell, akkor vagy a nővérem viszi autóval, vagy mentő viszi orvoshoz.

A határ ott lenne, amikor olyan mértékű ápolásra szorulna, amit már fizikailag nem tudok ellátni, vagy szakképesítést igényel.

Mindezt annak ellenére, hogy nem volt jó Apa, gyerekkoromban gyakorlatilag csak akkor vette észre, hogy a világon vagyok, amikor vert.

Ugyanakkor másokra vonatkozólag azt mondom: Normális szülőket természetes, hogy ápol az ember, ha teheti. Ami viszont a durva, bántalmazó szülőket illeti; (habár én megteszem) megértem azt, Aki azt mondja, hogy nem vállalja az ápolását.

Ha megfelelő anyagi bázisom lenne hozzá, és elegendő időm, persze miért ne, még nővért is fogadnék.

De egyéb esetben attól függ, mit iratnának rám.

Más személyest nem tudok mondani, mert 25 évesen ki lettem "fizetve" apám halálakor 2 millióval kp-ba, és azóta gyakorlatilag nincs semmi amit örökölhetnék.

Papíron az élettársra irattak mindent haszonélvezettel terhelve.

Ettől függetlenül stabil hátterem van, amiből meg tudok élni az a kis pénz csak a szikra volt az "ősrobbanáshoz"!

Amíg a gyerekek rovására nem menne, nem lenne közveszélyes, addig ápolnám őket. Szerencsénk van, egyik szülőnk sem összeférhetetlen, amíg önmaguk addig jól meglennénk.

Férjem szüleit ő ápolná, beszéltünk már erről. Nyilván ha mosok, főzök akkor rájuk is, de fürdetés, öltöztetés stb az a gyerekére maradna.