Anyukám nagyon mélyponton van, hogyan segíthetnénk neki feljönni?

Őszintén sajnállak benneteket.

Minden esetnek van tanulsága, ennek az, hogy egyedülálló anya addig nem mond fel a munkahelyén, míg nincs helyette másik.

Felelőtlen cselekedet volt.

Tanácsold édesanyádnak, ha a környéken nem talál munkát, akkor tágítsa a kört.

Vidéken élő emberek, köztük magam is, van, hogy egy munkahelyért 100 km-t utaznak (50 oda, 50 vissza) és nem halnak bele.

Nagyon jó szakmája van, ezzel könnyen találna munkát, százával olvasom a szakmájába vágó munkaajánlatokat (én is könyvelő vagyok) ha hajlandó lenne kompromisszumot kötni.

Ebből a szakmából öngyilkosság hosszabb távra kiesni, mert a számviteli törvények egyik napról a másikra változnak, ezekben naprakészen kell lennie egy könyvelőnek.

Az iszogatást pedig sürgősen felejtse el, mert a nők alkoholizmusa minden esetben így kezdődik.

Beszélj a nagymamáddal, hogy emberileg közelítve a témához beszéljen a fejével.

Megjegyzem, nekem furcsa, hogy a másik nagymamádról úgy beszélsz, hogy az "anyósék", ezért inkább gondollak az anyának, mint a gyereknek.

Azt nem szeretném feltételezni, hogy a kérdés kamu, mert emberek idejével, jó indulatával nagyon csúnya dolog visszaélni és szórakozni.

Hát nagyjából ennyit tudnék hozzászólni.

Sok szerencsét! ... akárki is vagy

"Tavaly nyáron felmondott a munkahelyén, mert nem bírta már tovább idegekkel azt a légkört."

Ez a kulcsmondat.

A mamád valószínűleg nem azért depressziós (van maga alatt), mert nem talál munkát, hanem azért lépett ki, és azért nem talál munkát mert depressziós.

Tehát azzal a helyzete sem fog tartósan javulni,ha valahogy hipp-hopp talál melót, mert nem ez az igazi probléma, csak számotokra korábban nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben, most pedig könnyű a sikertelenségre fogni, mint kézenfekvő okra.

Azt viszont itt a GYK-n keresztül egy ismeretlen emberről senki nem fogja megmondani, hogy mi is van a háttérben, ehhez szakszerű segítség kellene neki.

"hogyan segíthetnénk neki feljönni?"

Te sehogy. A gyereke vagy, feltételezem szeretitek is egymást, de nem a te dolgod megoldani az ő problémáját, mivel te nem is tudod megoldani, és ezért ne érezd magadat hibásnak, vagy felelősnek. Nem te kérted tőle azt se, hogy mondjon fel az előző munkahelyén.

Szóval vállalj át tőle azt, amit akarsz, de az érzéseit hagyd meg neki. Azért te nem érezheted rosszul magadat, mert ő ilyen, mert erre nem neked kell megoldást találni, hanem neki. Mindkettőtöknek van egy saját szerepköre, azon belül mozogjatok. Ha anyukádnak az a vágya, hogy szerencsétlennek tűnjön, és ez nem kelt benne szégyenérzetet, hogy ahelyett, hogy a sarkára állna, és felemelt fejjel közlekedne, és megmutatná a gyerekének, hogy én nem az az anya vagyok, aki feladja, akkor hát rajta, csinálja azt. Viszont ne várja, hogy ettől bármilyen problémáját is meg fogja tudni oldani, mert a kesergéséért cserébe senki nem fog hozzá vágni egy neki tetsző munkát.

Menjen, keressen, változtasson, és ne adja fel! Találja meg hol a hiba, találja meg mit csinálhatna jobban, és ezeket alkalmazza is.

Nem is értem, jelenleg ên is munkanèlküli vagyok ès minden 5.álláshirdetès arról szól, hogy könyvelőt keresnek. Én egy sima érettségivel ès egy cart sem érő okj-val hétfőn megyek megint állásinterjúra ami már a 2.kör ès 99%, hogy felvesznek.

Valamit rosszul csináltok.