Hogyan segíthetnénk az öcsémen?
Sziasztok! Tudom, hogy nem szép dolog kibeszélni a családtagjainkat, de mostanában eléggé meggyűlt a bajunk az öcsémmel, és tanácstalanok vagyunk. Ez az egész, nevén sem tudom nevezni mi, nyár eleje óta tart, mostanra viszont úgy érzem, kezdenek kicsit elfajulni a dolgok. Sokszor tiszteletlen a szüleinkkel, párszor nem is lehet mondani neki semmit, mert egyből felkapja a vizet. Ideje nagy részét a laptopjánál tölti, a tanulást is hanyagolja. Itthon ritkán segít be a házimunkába, ha csinál is valamit, előtte rendesen "hisztizik" egy sort. Az elmúlt időszakban többször is leültünk vele beszélni, próbáltunk közeledni felé, de olyan nemtörődöm módon reagálta le, és pár órára rá minden ugyanúgy folytatódott, mint előtte. A laptopjánál leginkább a barátaival szokott beszélgetni, akikkel viszont a valóságban még egyszer sem találkozott. A suliban is vannak haverjai, de azokkal nem hiszem, hogy ilyen szoros baráti kapcsolatot ápol.
Volt már megbűntetve, eltiltottuk a géptől és a tabletjétől, sőt a telefonja is el volt kobózva, ameddig meg nem kezdődött a suli, de eddig semmi sem használt. Anyu mondta, hogy próbáljak meg beszélni vele én, de ahányszor közeledek felé, sosem nyílik meg, sosem mesél a dolgairól. Tanácstalanok vagyunk, mert eddig soha, de soha nem viselkedett így, sőt ő sokkal rendesebb volt, mint én.
Múlt héten anyum elcsípett egy beszélgetést közte és egy lány között, amint az öcsém mondta a csajnak, hogy hogy elszökik itthonról és meglátogatja őt, mert hisz a kapcsolatukban. Ez rendesen megijesztette anyumat, főleg mivel nagyon szeretjük őt, mindig törődtünk vele, segítettünk neki. Valósággal fájt, hogy ilyen egyszerűen elmenne itthonról.
Nagyon félünk, hogy ennek nem lesz jó vége. Rá sem ismerünk.
Öcsém 16, én 18 éves vagyok.
Fájdalmas ez a kor a családban minden szereplőnek, de azon túl is kiterjed. Engedni is kell, meg befékezni is, amolyan egyik kezeddel adsz, a másikkal elveszel, hogy megtartsd az egyensúlyt, és csak ez a járható út. Nem érezheti, hogy ő a család mellékszereplője, vagy, hogy egyenesen szükségtelen teher. Minden bekorlátozás ezt erősíti benne, de ugyanakkor nyilván szükséges is. Önmagának kell rájönnie, hogy a döntéseitek érte szólnak és nem ellene, ehhez persze időre van szüksége, és nektek is. Ki kell "dolgoznia" magát a lázadó korszaknak, mert ha bennreked, az az egész életére kihat. Az sem baj, ha a döntéseitek összezavarják, nem csak sarkos igenek és nemek vannak, tehát ha olyan interakciókban találja magát, aminek a kimenetele nem jósolható meg előre. A meglepődés elgondolkoztatja.
Fontos még az érdeklődés felkeltése. Gondolok itt a "leszarok mindent és mindenkit" kategóriára. Nem szabad a "vesztegetés" eszközéhez nyúlni, de mégis a mostani értékrendjébe illő pozitív hatású lehetőségeket kell lebegtetni előtte: ez a vesztegetés kategóriában a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy "Kisfiam, kapsz egy kocsit, ha 4,2 fölött lesz az átlagod.". A kocsi és annak a hatása (vagányan cipelheti a csajt ide-oda) jó eredmény. Az ára (tanulás) mérlegelésre készteti, a feltétel (4,2-es átlag) miérteket generál benne, aztán ezeken agyalást és értékítéletet. Na ilyenekre gondolok, ami már nem lesz számára "leszarom" kategória. Csak az említett példa pont a vesztegetés kategóriába esik és az értékrendje torzul, tehát kerülendő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!