Mit lehet tenni olyan szülőkkel, akiket ennyire megvisel a másságom? 18/F

Elhiszem, hogy rosszul esik. Majd idővel talán megbékélnek, talán nem. De én a helyedben semmiképpen se mondanám el, hogy van valakid. Csak olaj a tűzre. Ez a te életed, te fogsz vele gazdálkodni. Azonban azt mondd el nekik teljesen egyértelműen, tudatva velük, hogy te SOHA nem fogsz megváltozni, nem lesz unoka, stb.

Nehogy az legyen, hogy "reménykednek" a semmiben - a remény hal meg utoljára alapon bennük -, szóval te ezt elmondtad, ne is számítsanak másra. Még a végén ezt is rád fognák, hogy nem szóltál. De én ezt a lépést utoljára tartogatnám, mert amíg otthon vagy, nem kell a felesleges feszkó.

Az tök jó, hogy már viszonylag fiatalon tisztában voltál a saját érzéseiddel, ezúton is gratulálok érte! :) Talán ezt is felhozhatnád majd, hogy sokan szenvednek, belemennek egy rossz házasságba, gyerek is lesz, de utána mindenki megszívja, mert csak így szenvedés lesz az egész. Te nem teszel tönkre életeket, te tisztában vagy magaddal, és köszi szépen, te nagyon jól vagy összerakva. Kérdezd majd meg tőlük a végén, hogy csak nem azt akartátok volna, hogy a gyereketek örök boldogtalan legyen és öngyilkos, mert saját magát marcangolja fél életen át, mert nem merte felvállalni hova tartozik? Erre talán lenyugszanak majd picit és talán átgondolják.

Az biztos, hogy megviseli őket az alapján amikről írsz.

Hogy miért voltak annak idején elfogadóak? Mert azt gondolták, hogy ez velük soha nem eshet meg, igazából bele se gondoltak :))) Könnyű úgy mondani valamit, hogy azt valójában nem gondolták komolyan. Távolról jó az úgy ahogy van, de ha közel a valóság, akkor már nem köszi. Hát ez így nem megy. Álszentek voltak, ez az igazság. És maguk sem voltak azzal tisztában, hogy ez mivel is jár..

Sok boldogságot, szép életet :)

(Nő, ez számít valamit.)

Azért azt ne felejetsük el, hogy elfogadónak lenni melegekkel kapcsolatban nagyon más, mint konkrétan a családtagjuknak lenni. Hiába vagy elfogadó szülőként, mégis csak bukod a házasságot, nagyon sok rosszalló rokonnal kell küzdeni, akár kollégával. Milyen jo lehet hallani, hogy a gyermekedet leb*zizzák...

Az előző válaszoló itt az álszenteskedés melllett ezt is beláthatná, akár a szülőkkel is lehetne együttérző.

Ami ilyenkor szerintem nagyon jó, egy szakember segítsége, akivel leulhettek megbeszélni a dolgot, sőt a szüleidnek is nagyon sokat tud segiteni MEGTANULNI KEZELNI a helyzetet. Igen, nem könnyű.

Végül azt se felejtsd el, hogy az elkoltozes sem megoldas, ha esetleg szakítotok milyen jo lesz majd hazakullogni.

Szóval dolgozzatok rajta, értsd meg, hogy nékik sem könnyű. Ők meg azt, hogy Te ilyen vagy. Sértődés helyett adjatok szeretetet. Nehéz én megértem, de nem lehetetlen.

Nekem ugyan még 2 kisgyerekem van, de szülőként írom neked ezeket a sorokat!

Sajnálom, hogy így fogadták a bejelentésedet, nem értem, ha ennyire elfogadóak voltak(annak tűntek), akkor most mire ez a hozzállás.

De ez ne akadályozzon abban, hogy úgy éld az életed, ahogy te boldog vagy.

Semmivel nem jobb egy egész életet hazgságban, titkolózva élni, megfelelni egy elvárásnak, miközben te nem vagy boldog és sanyargatod magad.

Vicces, mert pont a napokban beszélgettünk a férjemmel és mondtam neki, ha kiderülne, hogy a gyerekek közül bármelyikük (vagy mindkettőjük) a saját neméhez vonzódik, nem ítélném el, hanem támogatnám őket.

Sőt abban az esetben is, ha azt tervezné, hogy nem akar családot vagy nem akar férjhez menni, nem akar semmi olyat, amit mi a párommal végigvittünk. Ami a "normális" és "élet rendje".

Ha a gyerekem így vagy úgy boldog, akkor én miért álljak az útjába, milyen jogon erőltessem rá az akaratomat egy társadalmi nyomás miatt, ha ő úgy boldogtalan és összetört?

Én anyukádék helyében igenis büszke lennék rád, és beszélnék is rólad, ahogy mások teszik azt a gyerekeikről.

Én megtanultam az életben kemény leckék árán, hogy annyi, de annyi ál barátság van, hazug emberek, mindenki folyotn versenyzik a másikkal, hogy kinek az élete jobb, idillikusabb. Belefáradtam ebbe a baromságba. Nem érdekel, hogy kinek mi a jó, azt nézem, hogy a szeretteimnek mi a jó, mitől boldogok. És ha eképp, hogy a saját neméhez vonzódik, ebben nincs más dolgom, mint hogy elfogadjam a döntését, és lehetőségeimhez mérten támogassam őt és a párját.

Nem vagy kevesebb és rosszabb senkitől!

Sok boldogságot és erőt kívánok a továbbiakhoz!

5-ös, miért kéne megköszönnie hogy ALAP, hogy a gyereket 18 éves koráig ellátom, nem kicseszem a prérire, hogy boldogulj.

Ha már gyereket vállalok, aki NEM kérte, hogy megszülessen, neki ebbe SEMMI beleszólása nincs.

Kérdező, ezzel nem tudsz mit tenni, csak a költözés segít.

Egyébként valahol a szüleidet is megértem, képzeld el, ha lenne egy gyereked, és kvázi nem mondhatnál róla semmit (van kapcsolata, pl.), mert a környezeted megvetné érte, hogy meleg. Hogy esne neked, hogy ócsárolják a gyereked, meg lebu...zzák?

8-asra reagálva: Nem beszélhetek róla, mert mit szólnak hozzá...

Ki a francot érdekel, hogy Xy gipsz jóska mit szól hozzá???!! Ki a jó francot érdekel, hogy egy 20.ad rangú kollega, akit esetleg otthon ver az alkoholista férje, vagy csalja a felesége mit szól az ÉN gyerekemhez? Mert kik ők? Baromira nem érdekel, hogy ki mit szól! Ez lesz a központi téma? Legyen. Nem hatna meg.

Bár nyilván én azért gondolkodok már így, mert annyi rosszat megéltem, annyi hazugságot az emberektől, pofára ejtést a naagy barátoknak nevezett akármiktől, hogy már tényleg nem érdekel senkinek a véleménye. Kizárólag azt nézem, hogy NEKEM és a CSALÁDOMNAKmi a jó.. És amit legfőképp megtanultam: Egyáltalán senki nem különb a másiktól. Az, hogy ki mit hazudozik össze a hátteréről, hogy jobb színben tüntesse fel magát, az semmit nem ér, a valóság mindig megmarad.

6-os voltam