Örök haramdiknak lenni?

Az anyámnak és az apámnak van kettő- kettő gyereke az első házasságából. Közösen anyám kettőjét nevelték, aztán születtem én. Nagy a korkülönbség köztem meg a testvéreim között.

A lényeg az, hogy apám az érzéseit szinte képtelen kimutatni, ezért róla nem igazán tudok mit írni.

Viszont anyám! A nővéremtől teljesen el van és volt ájulva. Ő a szerény, a kedves, a tisztelettudó, mindig szófogadó, aranyos, stb...

A bátyám meg a tökéletes férfi számára. Szorgalmas, rendes, kedves, dolgos, stb...

Én meg...Az aki nem csinálja soha jól a dolgokat! Én igaz, hogy erre a koromra már jóval többet letettem, mint a testvéreim ilyen korban, de az kit érdekel? Úgy csinálnak, mintha evidens lenne. Arra fogják, hogy én jobb képességű vagyok, mint a többi. De nem baj a szüleim szerint, mivel a nővérem hamar tökéletes nővérré avanzsált, a bátyám meg szegény nagyon rosszul tanult, de 2 nagyon jól fizető állása lett. Az eszükbe se jut, hogy talán csak kitartás nem volt bennük.

De egyébként a nővérem tényleg olyan, mint amilyennek leírja anyám, sőt a bátyám is. De engem örökké bántanak azzal, hogy mit nem csinálok jól. Róluk viszont soha semmi rosszat nem lehet hallani. Apám néha úgy érezem, hogy a bátyám hiába nem az övé, mégis jobban szereti mint engem. Ha meg merek valamit mondani, akkor én vagyok a hálátlan. Jön anyám azzal hogy ném igaz, hogy nem érzem hogy mennyire szeretnek. Meg a kedvencem, hogy nem mindent megvesznek nekem. Ez igaz, de valami olyanra vágyom ami nem kerül pénzbe.

Egyszerűen elegem van belőlük. Én ezt már nem bírom. Apámat a másik 2 lánya alig keresi, de ba évente párszor mégis akkor meg könnyes a szeme úgy örül nekik, velem meg állandóan kimért és érezteti, hogy nem vagyok neki az első semmiben.

Ezt hogyan lehet elviselni? Lehet hogy én vagyok a legtehetségesebb és problémásabb lányuk, de ezért ezt kell hogy kapjam? Rengeteget veszekszünk, elegem van. Mit tehetnék?