Egy ilyen alkoholistával mit lehet csinálni?

Anyukám már meghalt, apám alkoholista, egy putrivá tette a családi házunkat.Jelenleg egyedül él ott.

Nagyon csúnyán beszél mindenkivel, de főleg a gyerekeivel.Elsősorban azt sérelmezi,hogy nem adunk neki pénzt, nem támogatjuk anyagilag, ő meg egyedül nem jön ki a 90 ezer forintos rokkant nyugdíjából.

Régebben adtunk neki pénzt, de mindig többet akart, és olyan minősíthetetlen stílusban tudott beszélni,hogy én azt mondtam,hogy nem adok neki.( a testvéreim ugyan így)

Folyamatosan hazudik, nem tartja magát alkoholistának, és titkolja a környezete elől is, amit jól csinál, mert a szomszédok adnak neki pénzt.(mindig kér)

Aztán ecseteli nekik,hogy milyen szemét gyereki vannak, hogy nem foglalkoznak vele.

Anyukám halála után még vele laktunk egy-két évig, és annyi lelki sérülést okozott,hogy én szó szerint gyűlöletet éreztem iránta,hogy a beteg anyukám mellől is a kocsmába járt folyamatosan, hogy inkább inni ment, minthogy anyukámnak gyógyszert vegyen, vagy nekünk ruhát.(felső középosztálybeli család voltunk amíg anyukám élt, és akkor még 2-3 milliós tartalékaink is voltak, amik mind a kocsmában végezték)

Már mind külön élünk, 20-as éveinkben járunk.Egy városban vagyunk, a húgom múltkor elment apámhoz, ott összevesztek a pénzen (apám megint kért tőle) és késsel fenyegette a húgomat,hogy leszúrlak ha így beszélsz velem meg stb.. (közben ő kezdett el megint támadni)

Alapvetően nem agresszív, az alkoholtól inkább kedves lesz, ha nincs benne akkor válik agresszívvé.

Ezt az egészet úgy éli meg,hogy mi indokolatlanul elfordultunk tőle, hogy ő semmiről sem tehet, ő mindent jól csinált, csak mi vagyunk a szemetek.(ő egyébként sosem hibás semmiért, az példátlan)

Róla még azt kell tudni,hogy amíg normális ember volt, a hobbija volt a kamerázás, mindenhová vitte a kis kézi kameráját, és otthon zenével összevágta ezeket.(néha most is látom,hogy a kocsma teraszán kamerázgat a hasonszőrű barátival -ha valamelyiket még egy évig megtartotta a jó isten tavalyhoz képest, vagy ha valami városi rendezvény van, esetleg ha úgy gyűlnek össze akkor ő ott filmez)

A napokban mikor átmentem hozzá, beléptem az ajtón, és az ágyában feküdve nézte a régi családi videókat.Nem vett észre, így csak álltam az ajtóban, és néztem én is egy jó 10-15 percig, csak aztán köszöntem neki.

Addigra már valami kocsmajelenet volt megvágva,zenésítve, megkérdeztem,hogy mit néz, mondta,hogy csak xy szülinapját, meg régi videókat.

Nem sokáig maradtam, bár szívesen néztem volna vele.

Mióta alkoholista most sajnáltam meg először, most láttam azt,hogy maradt még benne valami emberi, valami a régiből.

Olyan jó lenne ha normális ember maradt volna, és tudom,hogy ő ezt úgy éli meg,hogy mi vagyunk a rosszak, és nekünk kéne felé nyitnunk mert az várja.De ezzel meg az a baj,hogy nem egyszer megpróbáltuk, és mindig a pénz lesz a közös nevező, mindennek az a vége,hogy adjunk pénzt.Ha feszültség van köztünk, akkor nem kér pénzt, mert távolságtartó akar lenni, ha pedig kicsit engedünk, akkor úgy érzi,hogy kérhet pénzt, és kér is.

De nekem nincs annyi pénzem amennyi neki kell az alkoholizmusára.Ha nem arra kéne, szívesen adnék neki többet is, de nem lehet.Ennivaló nem kell neki, sőt semmi sem kell neki csak pénz, hogy majd ő eldönthesse mire van szüksége.

Nem tudom,hogy mit lehetne vele csinálni?Maradjon ez a távolságtartás, és viszonylagos béke, vagy megint egy sokadik esély, és újabb viták a pénz miatt?