Bántanak a szüleim. Fizikailag is és lelkileg is. Mit tehetnék? 13/L

nem dicséretes szülői magatartás.EGy-egy pofonnal még nem is lenne probléma.

DE! vajon tudod, hogy esetleg Édesanyádnak milyen problémái lehetnek? miért lehet ilyen viselkedése?

Valamikor is megkérdezted Tőle, vagy észrevetted már, hogy fáradt, vagy valamilye fáj, vagy egyszerüen Ő is béka segge alatt van?

A felnőtteknek is lehet ezer problémájuk. (ismétlem ez nem jogositja fel, hogy a gyereket elkalapálja)

Vajon nem vagy tényleg elkényeztetett kis ****?

Komolyan mondod nem birod tovább. Adjunk tanácsot, mit tegyél.

Lehet, hogy nem a megfelelő pillanatban kezdtél bele a mondandódba.

Kiabál Veled? Talán tehetetlenségébe teszi. Talán a főnöke, Apukád, a szomszéd a pénztáros, a...... felcseszte az agyát? vagy simán csak valamiért xarul van :(

Türelem. Tudom abból van a legkevesebb.

Valószinüsitem, hogy nem éltek rossz anyagi körülmények között.

Irásodból itélve intelligens gyerek vagy.

Ha netán tényleg tarthatatlan a helyzet szólj az osztályfőnöködnek pl.

Kedves gömbicica!

SEMMIFÉLE magánéleti probléma nem jogosítja fel, hogy többszörösen is megüsse a saját gyerekét. Ha gondjai vannak, akkor azt nem így kell megoldani. Mert segít? Nem! Nem a gyerek, nem ez a tizenhárom éves gyerek a hibás, ha az anyjának rossz a főnöke vagy elégedetlen a munkabeosztásával. Nem a gyereken kell levezetni a feszültséget, főleg, ha az semmiről sem tehet.

Miért kéne kiabálnia, ha az a gyerek a nappaliban ül? Azért, mert ideges? Ha elkényeztetett kis tyúk a kérdező, (és ott van az a HA) akkor sem ez a megoldás. Egy szülőnek tudnia kell megoldani egy ilyen problémát, elbeszélgetni vele, megbeszélni a helyzetet, nem pedig orrvérzésig bántalmazni. Attól, hogy a felnőtteknek lehet ezer problémájuk, ugyanúgy lehet egy gyereknek is. És a probléma nem lesz kisebb attól, hogy egy gyereké.

Nos, kedves kérdező!

Itt te vagy az egyetlen, aki tehet valamit, és ha letagadod, amit csinálnak veled, akkor nem fogod előidézni a változást. Mert csak azon lehet segíteni, aki hagyja, hogy segítsenek rajta.

Valószínű, hogy ez nem most kezdődött. Holnap még csak csütörtök. Mész iskolába? Akkor fordulj ahhoz a tanárhoz, esetleg rögtön az igazgatóhoz, aki tud neked támogatást biztosítani. Ne félj, diszkrécióra vannak kötelezve. Kérd meg őket, hogy segítsenek kapcsolatba lépni a gyámüggyel, vagy segítsenek bármiben, mert nem bírod már ezt. És próbálj meg félelem nélkül beszélni arról, hogy miket csináltak vagy mondtak veled/neked, mert anélkül nem fordulhatsz komolyabb segítség után, úgy csak panaszkodás lesz maximum az egész. Muszáj segítséget kérned. Ha az iskolában nem akarsz, akkor szomszédok, olyan rokonok, akiket nem etetett be anyukád ilyenekkel? Barátaid szülei? Furcsán fog hangzani, de válogathatsz a lehetőségek közül, és élned kell valamelyikkel, ha tényleg változást akarsz, mert az ilyen események komoly befolyással lehetnek a későbbi életedre is akár. Ez az, amit tehetnél. Mi, innen, sajnos nem tudunk segíteni, pedig hidd el, hogy szeretné(n)k. Csak... ne félj beszélni. Ne félj kommunikálni az emberekkel, akiktől segítséget kérsz. Fordulj bizalommal hozzájuk, mert csak úgy tudnak lépni az ügyben. Sok sikert, és írd majd meg, hogy mi történt.