Az apámnak lett egy gyereke és ezt képtelen vagyok felfogni. Aki volt hasonló helyzetben, mikor javult a dolog? Megbeszéltétek, vagy úgy tettetek, mintha nem történt volna semmi?

Még szeptemberben tudtam meg, hogy apa szeretője terhes lett és nem ment el abortuszra, mert azt hitte, apa majd őt választja a családja helyett. Bocsánatot kért tőlem is, meg mondta, hogy tudja ezzel mennyire megbántott, de hogy szeretné ezt helyrehozni.

Igyekszik, mert most is elvitt a hétvégén Bécsbe engem és anyát vásárolgatni, pihenni. Pedig általában vagy napokig könyörögtem, hogy vigyen el, vagy csak pénzt adott rá. Meg mondta, hogy az őszi szünetben elutazhatnánk hármasban nyaralni, pedig az utóbbi években 3-4 napnál sosem mentünk több időre nyaralni így hárman, mert "neki sok a dolga, nem tud heteket fetrengeni a tengerparton". Most meg mondta ezt, meg hogy majd télen ő is jönne velünk nyaralni (anyával mindig kettesben megyünk 2-3 hetekre), meg mehetnénk síelni újra együtt, mint kiskoromban.

Tegnap is bejött a szobámba, hogy gondolkozott azon, hogy kapjak saját autót (egész nyáron ezzel piszkáltam) és hogy a héten elmehetnénk nézni párat közösen, ha van kedvem... Hónapokig azt mondta, hogy minek akarok sajátot, mikor itthon 3 autó van 3 emberre, ezeket is ugyanúgy használhatom és hogy biztos nem vesz még egyet, hogy azt is kerülgesse, meg szervizbe hordja. Most meg ő hozta szóba. De attól félek, hogy bármikor beülnék abba a kocsiba, az apám gyereke jutna eszembe és hogy azért kaptam, amiért megbocsájtottam neki úgymond... Mert amíg pihenni voltunk, ez eszembe sem jutott, de mikor jöttünk haza, végig azon gondolkoztam, hogy vajon még mi fog róla kiderülni. És képtelen vagyok rá úgy nézni, mint ezelőtt.

Szinte undorodom tőle.

Anya pedig úgy tesz, mintha semmi nem történt volna...