Volt valaki hasonló helyzetben? Hogy alakult a dolog?

párom (25/F)hárman vannak testvérek (3 fiú) ő a legkisebb. jelenleg még mindhárman otthon laknak de a 2 idősebb tesó már dolgozik (párom most végzett az egyetemen). legidősebb tesó most építkezik, kb nyáron költözik. középső tesónak egyenlőre esze ágába sincs elköltözni otthonról. párommal tervezgetjük a jövőnket és úgy beszéltünk arról is, hogy miután lesz munkája hozzánk költözik (én is szüleimmel élek) és amikor ezt kérdeztem tőle, hogy ideköltözne e azt mondta h örülne neki ha ideköltözhetne (anyuéknak nem lenne kifogása ellene) de az ő szülei biztosan megsértődnének. mivel ő a legkisebb nem is tudom de az anyukája valahogy még mindig úgy kezeli mintha gyerek lenne, szeretné ha mindig a közelében lenne, mert h ő ugysem tudná se eltartani magát. pedig nem egy ügyefogyott ember. sőt. elég talpraesett de anyukája valahogy szöges ellentétének gondolja a fiát mint ami. mondtam páromnak, hogy anyukája jobb ha belenyugszik h elfog költözni onnan, mert többek között ez az élet rendje. gondoljátok, hogy a szülei tényleg megsértődnének ha elakarna költözni? lehetséges lenne, hogy "nem engednék"? párom eddig mindig kiállt értem, értünk viszont nem is tudom hogyan fogalmazzak de nem szeret vitatkozni a szüleivel, inkább nem mond ellent nekik, hogy ne legyen felesleges vita. a történethez hozzátartozik, hogy van egy idős mamája aki szintén velük van, igazából eltudja látni magát, de egyedül nem lehet hagyni a házban és kicsit azért figyelni kell rá. párom anyukája nem dolgozik, "csak" a házkörül, középső tesója egész nap otthon van mert otthonról dolgozik, de mégis úgy érzem, hogy a mamájával fognák vissza. mintha szinte csak az ő nyakába akarnák "sózni" a mamáját. (ezt ne írjátok, hogy költözzek én oda mert az egyéb okok miatt kivan zárva)

én 20/L párom 25/F