Mit tehetünk a bűntudatkeltő szülőkkel?

Szüleimmel sose volt jó a kapcsolatunk, mert semmi sem tetszett nekik, amit csináltam. Tipikusan azok a szülők, akiktől összeugrik a gyomrod, ha 4-est kapsz. Ha ránéztem egy pasira, már k* voltam. Addig folyt ez, amíg belemenekültem egy több mint 10 évig tartó kapcsolatba, ahol igazán csak éltünk egymás mellett, külön szobában. Mindig megkaptam, hogy ők megmondták, te választottad stb. Lett végül egy párom, akiről nem beszéltem otthon, mert féltem, hogy belerondítanak az egészbe jó tanácsaikkal. Már összeköltözésnél tartottunk, amikor bemutattam (1 év után). Természetesen mindenki kiakadt azon, hogy nem meséltem róla. Először nagyon kedvesek voltak, de utána kezdődött előröl az egész. Beleszóltak, hogy milyenek a bútorok, mennyi ideig tart költözködni, hogy rakjuk a szekrénybe a cuccainkat, hogy képesek vagyunk sétálni munka után, nem festünk kifulladásig. Új párom azonban megelégelte és kiosztotta őket, hogy most már le lehet rólunk szállni, hogy ne bántsanak már, milyen szülői viselkedés ez, semmi sem jó stb. Innentől kezdve szüleim kijelentették, hogy a párom nem jöhet hozzánk. Semmilyen családi ünnepen (karácsony) nem vehet részt (természetesen nekem mennem kell), hozzánk nem jönnek. Meglátogattuk párom kórházban lévő anyukáját, nekem estek, hogy őt választottam, amikor elmentem a családjához, otthon kellett volna maradnom. Hiába mondtam, hogy egy család vagyunk, ő a párom stb...ebből az lett, hogy hálátlan vagyok, betegek lesznek miattam, egy szülőnek ez felfoghatatlan viselkedés. Apa felhív a munkahelyemen és ordít a telefonba, hogy bocsánatot kellene kérnem a párom nevében a családtól...stb. Egyfolytában egyben a gyomrom. Ha megcsörren a telefonom már ugrok. És igen, ideje felnőni, önálló család vagyunk, de akinek ilyen szülei vannak, az tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű...amikor azt kapod vissza, hogy "szegény anyád miattad lesz beteg".