Csak nekem van elegem a hisztis tinikből?

Szerintem ha ez dolgozó családos emberként zavar téged, akkor valami gondod lehet. Az ember felnőtt fejjel szerintem kéne, hogy kicsit tudja távolságtartóan nézni az ilyesmit. Kicsit sarkítva, gondolj bele, mennyivel van több értelme a hisztis tinik miatt hisztiző kérdésnek, mint a hisztis tinik kérdéseinek? Semmivel.

Én felnőttként azt látom, hogy ezek gyerekek, akik gyerekesen is viselkednek. Ha nincs hozzájuk kedvem, nem olvasom el a kérdésüket, ha van, akkor elolvasom és megpróbálok értelmesen és előremutatóan válaszolni. Te viszont felnőtt létedre tettél most fel ugyanolyan gyerekes kérdést.

Én 2 nappal ezelőtt vesztem össze a szomszéd lánnyal aki most nem rég lett 18 éves, majdnem 4 éve ismerem és jó barátok voltunk, de ő is folyton panaszkodott, meg siránkozott mindenért. Nem voltak nagy igényei, mindent megkapott a szüleitől. Amikor már századik alkalommal hallottam a szájából hogy miért nem talál magának normális pasit, de neki a külső is nagyon fontos akkor rágtam be és szó szerint megmondtam neki a frankót a saját tapasztalatom szerint. Én amint lejjebb adtam az igényem egyből találtam barátnőt magamnak, és neki is ezt tanácsoltam, meg voltak neki elvárásai hogy egy fiatal vele egykorú pasi legyen férfi, de sokszor olyan rendes normális srácok akiket kemény fából faragtak udvaroltak neki, de elhajtotta őket. A kis nyámnyilákért volt oda leginkább akik nem őt akarták. Én elmagyaráztam neki a frankót, és nagyon megsértődött rajta. Anyukája beszélt velem utána hogy min vesztünk össze mert nagyon sírt, én meg kerek perec megmondtam hogy próbáltam picit észhez téríteni hogy ne éljen álomvilágban meg érettségizni fog hamarosan, nyelvvizsgázni akar, egyetemre akar menni, meg el akar menni diákmunkára a munkahelyemre akar jönni diákként amit én intéztem neki, hatalmas szívességgel tudtam őt beajánlani, október 5-én kezdett volna, igen csak sokat tettem érte, baráti alapon és ezt kaptam cserébe. Akkor anyukája rögtön nekem adott igazat és már értette hogy miért borult ki, neki nem volt szíve ugyan azt elmondani neki mint nekem, de én úgy látom ettől magához tért. Persze köszönni nem köszön mert most duzzog, de hát magára vessen. Én segítettem neki millió mindent mert jó fej, kedves lány, a barátnőm is sokat vitte magával bulizni hogy ismerkedjen, de egyszer sem adta vissza a meghívást amikor italra hívta meg, egyszer nem ajánlotta fel hogy segítene 1-2 dologban. Egyszer nem kérdezte tőlem hogy van a barátnőm amikor kórházban volt, és utána járt kezelésekre, meg amikor én voltam itthon tavaly lábtörés miatt akkor egyszer sem jött át hogy meglátogasson csak írt facebookon hogy ez van meg az van, adjam a tanácsokat, akkor is összevesztem vele de idő után megbocsátottam.

Nekem is elegem van ezekből, a 16 éves unokahúgom is ezerszer különb mint egyes tinik.

Szerintem is idegesítő :)

De lehet, hogy mi is ilyenek voltunk, csak nem volt lehetőség ennyire nyilvánosan elsírni a bánatunkat. De biztosan nekünk is volt sok minden, amit tiniként nagy gondnak gondoltunk, most meg csak nevetnénk rajta.

"Csak engem zavar ez dolgozó, családos emberként? :D"

Inkább gonosz anyós kérdések. :D

Gondolom te szoktál odafröcsögni minden ilyen kérdéshez, hogy a kérdező takarodjon el dolgozni és tarsa el magát 15 évesen.

Szerintem az a normális, hogy a tinik még nem dolgoznak (max alkalmi) és a szülőkre vannak utalva. Nyilván az irreális elképzeléseket én sem értem (legujabb telefon, külföldi kirándulás a sulival stb).. De általában a tinik jóval kisebb dolgokra vágynak, amit a szülők elvetnek. Meg lehet a fiatalokat is érteni szerintem. De ha idegesít csukd be a kérdéseket, amiket ők írnak ki