Hogyan NE bántsam meg apukámat?

"Igazából ez természetes, mert minden pasi utálja a gyerekeket"

Te melyik bolygón élsz?

én is sokat majomkodok a kislányommal. Jóformán egy szabad percet nem hagy nekem, ahogy hazaérek a melóból rögtön szalad hozzám, hogy "apa apa apa apa".

Az más, hogyha apád alapból nem akart gyereket (van ilyen, meg lehet érteni, nem érzi magát elég felelősségteljesnek a feladathoz, vagy egyszerűen csak élni akarja kötöttségek nélkül az életét). Ha ezt már az elején elmondta anyudnak, akkor valamilyen szinten meg lehet érteni. De ha annyira nem akar valaki gyereket, akkor ott a lehetőség, vasectomia, köttesse el magát.

Felnőttként meg ne félj beszélni vele szerintem, nincs vesztenivalód.

Szia,

Valahol átérzem a helyzeted. Hogy miért is, elmondom az enyémet. Apám és anyám kapcsolata megromlott, elváltak, 6 éves voltam. Nagyanyámtól egy évvel később kaptam egy megjegyzést, hogy lehet egy féltestvérem kint a nagyvilágban, és ne csodálkozzak, ha esetleg egy napon előkerül, merthogy apámnak sikerült összejönnie egy nővel, aki elég rosszhírben állt, és annak ellenére, hogy apám időben szólt neki, ő azt mondta annak ellenére megtartja a gyereket, ha nekik kettejüknek semmilyen jövőjük sincs és ő nem akar gyereket tőle. A szülés után a csecsemővel a küszöbén megjelent ez a nő és követelőzni kezdett. Apám egy kontinenssel odébbig meg sem állt. Bár ő azt mondja, hogy nem ez volt az indoka, én ennek ellenére így gondolom. Apám volt, hogy életjelet sem adott magáról évekig, gyakorlatilag anyám családja nevelt fel. Nyugdíjaskorára viszont visszaköltözött Magyarországra, totál leégve, egy fillér nélkül, úgy, hogy nekünk kellett még a lakhatását is biztosítani. Én mindezek ellenére szeretem és szeretnék minél többet megtudni a régi időkről tőle, mivel anyám meghalt közben. No és ekkor facebookon rámírt a féltestvérem. Én mindig is szerettem volna egy testvért és nagyon örültem ennek a hírnek, de apám azt mondja olyan miliőben nőtt fel, olyan az a család, hogy ne vegyem fel a kapcsolatot vele. Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, megkérdeztem ugyanerről apám testvérét is négyszemközt, aki ugyanerre kért. Féltestvéremmel folytatott facebook beszélgetésből az derült ki, hogy forrnak benne az indulatok a mai napig, a saját családja úgy tűnik máshogy élte meg ezt az egészet. Nekem annyi zűr van az életemben, hogy mégegy potenciális trutyikeverés nem hiányzik bele, ha egy ellenséges érzelmeket tápláló emberrel vesszük fel a kapcsolatot, így hagytam az egészet.

Apámnak kinyomtattam a facebook profilját, fotókat róla, hátha az apai ösztön felülkerekedik. Megnézte alaposan - egyébként nem tudhatjuk 100%-ra biztosan, hogy ő az apa, de szerintem elég a féltestvéremre ránézni - de nem. Azt mondta jobb nem bolygatni a múltat, pedig odáig nem is jutottam el, hogy milyen sértett és ellenséges hangnemet ütött meg amikor róla volt szó.

Nem tudom, hogy miért vannak így a dolgok. Lehet, hogy tényleg az anyja a hibás, lehet, hogy mindketten. Egy biztos, hogy nem mi a gyerekek vagyunk hibásak, és azért nem merek vele egy normális beszélgetést összehozni, mert attól tartok, hogy egy puskaporos hordón ülünk, amit nem fogunk tudni kezelni.

Ha csak mi ketten, a családok teljes kizárásával tudnánk titokban érintkezni és erre nyitott lenne, az lenne az egyetlen mód, de attól tartok ő balhézni akar apámmal. Apánkkal.

Ha rád nem hatnak a negatív agymosások akkor tekintsd magad nagyon szerencsésnek és szerintem adj egy tiszta lap kezdési lehetőséget apádnak, de úgy, hogy tartsd titokban a kapcsolatfelvételt. Ha a környezeted kiszagolja, nálad is robbanni fog a bomba. A másik dolog pedig, hogy ugyan nagyon igazságtalan lenne, ha apád felhúzná az orrát neked, és nem akarna szóba állni veled, de nem tehetsz róla. Ugyanakkor ő sem lehet biztos benne, hogy valóban tiszta lappal akarsz indítani és nem csak a bosszúra vágysz, azért akarsz közel kerülni hozzá. Meglepődnél ha tudnád milyen bosszúállóak tudnak lenni az emberek. Lehet, hogy tényleg jobb nem bolygatni. Ő e miatti félelméből kifolyólag oktalanul bánthat meg, még ha valóban őszinte is a közeledési szándékod.

Apák (szülők) bűnei. És mi isszuk a levét... Sokan mondják, hogy mindenki csak a maga bűneiért felel, hát aki ezt mondja nem a való életben él...

A pszichológus egy nagyon jó ötlet.

Az normális, hogy vágysz rá, hogy megismerd... de ilyenekkel felmenteni, hogy "minden apa utálja a gyerekét" már beteges.

Én csak olyan apukákat ismerek, akik imádják a gyerekeiket, többek között az enyém is mintaapa volt.

Nemcsak minket nevelt fel tisztességesen, hanem a két mostohanővérem is a sajátjaként gondozta.

Komoly lelki problémáid vannak, előbb kezeltesd őket, és csak utána gondolkozz találkozóban.

Ez a felmentegetős hozzáállás a többi emberi kapcsolatod is tönkre fogja tenni idővel, nem szabad mindenki alá rendelned magad.

figyelj, mindenkinek a saját tapasztalatából jön a véleménye, belőlem semmi ellenszenvet nem váltottál ki vele. Nekem se felhőtlen faterral a viszonyom, pedig ő nem hagyott el, de nagyon b*sza a csőrét, hogy nem az lett belőlem, akit ő elképzelt. De ettől függetlenül próbáljuk a normális viszonyt fenntartani. Ennyi.

Az más dolog, hogy én nem úgy akarok a lányomhoz viszonyulni, ahogy fater hozzám. Mostanában tudok meg dolgokat anyámtól, de megpróbálom lesz*rni az egészet. Már elmúltam 30, úgyhogy szerintem ez így is van jól.