8 hónapom van érettségiig (estin) de nem bírok már itthon lakni, mit tegyek?

Nem voltam itthon egy ideig (ez a pár hónap maga a mennyország volt számomra.) Most hazajöttem és úgy érzem ismét egy börtönben élek. 20 éves vagyok, tegnap elmentem vásárolni és este nem haza mentem hanem átmentem barátnőmhöz aludni, szóltam nekik de anyám követelte hogy azonnal menjek haza, mert én nem aludhatok ott. Folyamatosan hívott egész este hiába nyomtam ki. El akart indulni megkeresni, már azzal fenyegetőzött hogy hívja a rendőrséget. Ma bement barátnőm munkahelyére balhézni, rendesen lejáratta nem csak magát hanem engem is, barátnőm főnöke kiröhögte. Nem sokkal miután hazaértem el is mentem otthonról mert nem bírtam vele egy légtérben lenni és utánam jött, követett, hiába mondtam hogy menjen el. Normális az ilyen ember??? Számonkéri rajtam mikor hova és miért megyek, képtelen elfogadni hogy nem vagyok gyerek és már nem irányíthat. Normális külön szobám sincs itthon, az ajtón még becsukva se lehet állandóan járkál be tesz vesz, pakolgatja a cuccaimat meg a ruháimat. Szerintem orvosra lenne szüksége, nincs munkahelye 15 éve, csak a takarítás még a ház körüli teendők érdeklik. Egész nap ezt csinálja, nem mozdul ki, egyre rosszabb az állapota és beszélgetni se lehet vele mert csak az van amit ő gondol.

Most van 170 000 ft-om, ebből ki tudnék venni egy szobát valahol, de van más opció is, mehetnék külföldre dolgozni. A lényeg hogy ha elmegyek itthonról ígyis úgyis dolgoznom kell, a sulim itt van helyben, átiratkozni se tudom mennyire lenne értelme mert munka mellett nem hiszem hogy tudnám csinálni főleg így érettségi előtt. Pestre szerettem volna felköltözni, mert ugye több a lehetőség de egyedül nem merek. Főleg így nagyon vidékiként, egy kisvárosból. Teljesen egyedül érzem magam, senki sem hallgat még senki sem érti meg a problémáimat vagy ad tanácsot, senkire se számíthatok. Állandóan csak azon agyalok mi a fenét kezdjek az életemmel de semmire se jutok. Ma reggel már az öngyilkosságon gondolkodtam.

Ti mit tennének?

20/l