Ti rábíznátok a 11-es gyereketekre a most elsős gyereketeket így?

20-nak.

Tudod, lehet, hogy az elmúlt 8-9 évben megváltozott pár dolog, ami akkor nem volt gond, most hirtelen az lett.

Nekem fura, hogy a kérdező is leírja, hogy a szülei nem tudnak érte menni, nem tud hol lenni a kicsi, amíg ők hazaérnek, és hogy hogy lehet kibújni a feladat alól.

Felénk teljesen normális dolog, hogy a nagyobb gyerek kíséri a kisebbet, és hozza el pl. oviból, és nem 17, hanem sok esetben 10-12 éves gyerekről van szó! Pedig itt falun aztán sok baja akkor se esne, ha egyedül megy, és eltévedni is külön művészet. Az iskolás gyereket sem KELL kísérni, pl. az enyémet sem.

De a 13 éves fiamnak TERMÉSZETES, hogy a suliig elkíséri a húgát, a kapuban elválnak, és megy a busszal tovább (másik településen tanul). Sőt, ha megkérem, hogy hazafelé ugorjon be érte, akkor nem húzza a száját, hanem bemegy érte. Arra volt már példa, hogy hívtuk, hogy tud-e menni érte, és mondta, hogy már elindult. De arra még nem volt, hogy kiverte volna a hisztit, mert ebben segítenie kell.

Ettől még nem azt mondom, hogy mintatesók, és imádják egymást, mert ők is tudnak vitatkozni, van a ne szólj hozzám, és megy az ajtócsapkodás. Elvégre tesók, valahol ez is normális bizonyos kereteken belül.

De hogy ne segítenék egymást, ahol tudják, olyan nincs!

#20-as, mi abban a lepasszolás, hogy hazafelé menet felveszi a kistesót is? Napi 1 óra akkora megterhelés egy majdnem felnőtt embernek?

Egyszerűen elképesztő az a gondolkodásmód, amit egyre gyakrabban látok itt: ha "kipottyantották a kölköt" (N.B.így köszöntsd fel anyádat május első vasárnapján), akkor kötelesek életük végéig mindenben támogatni, biztosítani a tökéletes, háborítatlan magánszféráját, az anyagi jólétet akár erejükön felül (viszonyítási pont a legtehetősebb kortárs a környezetben), a parttalan szabadságot kérdések és korlátozások nélkül, minden téren, már a 10-12 évesnek is. Mindez alanyi jogon, mindenféle kötelezettség nélkül jár a "kipottyantott kölöknek", hiszen "nem ő kérte az életet".

Nem csodálom, hogy az ilyenek rettegnek a felnőtt léttől, ahol nincsenek jogok kötelezettségek nélkül, inkább kucorognak még 25-30 évesen is a mamahotelben. Az meg végképp elképzelhetetlen, hogy ilyen mentalitással egy kipottyantott felelősséget vállaljon egy másik emberi lényért, pl. saját gyerekért, amikor még önmagáért is képtelen rá.

Nalunk rossz helyen lennel kerdezo az tuti

Nem hozod haza a tesot ? Nem mosok rad nem fozok nem takaritok nem veszek neked semmit es foleg szivesseget ne kerj tolem.

Elvennek mindent ami extra magyarul csak szuloi kotelessegem teljesitenem alap kinai ruha cipo kaja de nem megfozve

Tv telefon net kilove.

Egy csaladban egymasnak szivessegeket teszunk ezert vagyunk egy csalad.

ma 10:15

Látom nem jött le, hogy az a szóhasználat csak egyfajta "poén".

Amúgy szerinted az, hogy valakinek nem kötelessége egész héten a visító, ordító, neveletlen tesóját hurcolászni, az miért jelenti azt, hogy nincs semmi kötelessége, és felelőssége? :D Nem kellett soha a tesómat pesztrálnom, cserébe alapvető, hogy én takarítom a házat, mert én vagyok többet itthon, elmegyek boltba, ha úgy van, akkor alkalmanként szívesen vigyázok rokon gyerekekre, de az, hogy minden nap rám legyen sózva... Nem én vállaltam gyereket, köszönöm.

" Nem kellett soha a tesómat pesztrálnom, cserébe alapvető, hogy én takarítom a házat, mert én vagyok többet itthon, elmegyek boltba"

Nem "cserébe". Amúgy is alapvető, hogy kiveszed a részed a közös feladatokból.

A rokon gyerekekre pedig miért vigyázol? Őket nem saját maguknak csinálták a szülők?

Tudom, sokan le fognak pontozni, de úgy nem szülnék gyereket, hogy tudom, hogy nem tudok érte menni, de milyen jó, hogy van egy gyerekem, aki tud. Nem. Annak a tininek is szüksége van a szabadidőre, egy órával kevesebb ideje marad pihenni, tanulni... nem neki szüljük, hanem magunknak. Hogy egyszer-kétszer neki kell érte menni, az oké. De minden áldott nap?

És igen, van az a szitu, amikor ciki egy kisgyerekkel mutatkozni - amit a kérdező leírt, pont az. Akkor tartanám hisztinek a dolgot. Ha csak eleven lenne a gyerek, akkor hiszti lenne. Visítani, sírni a semmiért már 4évesnél is ciki, 6-7 évesnek már tudnia kellene, ha a szülei jól megnevelték, de nyilván abba is tojnak bele. De én sem szívesen mutatkozom olyan emberrel, akárhány éves, aki KÁROMKODIK, ÜVÖLT mellettem, és akkor még nekem kell büszkének rajtam, hogy jaj, hát ő az án pici hugicám/öcsikém, és aaaaaannnnyira, de aaaaaaanyira szeretem, ő a legjobb tesó a világon. Rosszabb esetben a hülyébbek még azt is gondolhatják, ha korán érő típusú a kérdező, és pár évvel idősebbnek tűnik, hogy tinimami volt, és ő nem tudja megnevelni a gyereket. De jobb esetben is fintorognak rá, fikázódnak... és jogosan, mert zavarja őket a buszon egy neveletlen kis purdé, és bizony a kérdezőt fogják okolni, hogy miért nem ő neveli meg...

A legjobb megoldás, ha ismerőst nem tudnak beizzítani, és ők maguk nem tudnak elmenni, hogy jól elbeszélgetnek a kiskölökkel, hogy hogy nem illik viselkedni. Alapvetően ellenzem a gyerek bántalmazását, de itt két jól irányzott pofon sokat segíthet amúgy. Nem a kérdező, hanem a káromkodó-üvöltő-randalírozó 7éves felé.

27. vagyok:

Vagy akkor kompenzálják a kérdezőt vmivel. Több zsebpénz (nem 100 Ft-tal havonta), későbbi "takarodó".

nem. oldják meg máshogy.

ha egyszerre végeznétek,akkor azt mondom ok. de neked ez időkiesést jelent

oldják meg valahogy. ha más nem akkor keressen az egyik szülőd olyan melót,ami nem tart késő estig és el tudják hozni a gyereket is.

minden szülőnek ilyen, mégis mindenki megoldja valahogy. nálunk volt,hogy a szomszéd néni hozott haza. anyáék fizettek neki valamennyit érte,szóval nem ingyen szívesség. nálad is max ilyet tudnék elképzelni. nem várhatják el,hogy heti szinten több órát feláldozz erre. + ha neveletlen,akkor meg nincs is több kérdésem..