Mit tennétek a helyemben?

Anyukám kiskorom óta furán viselkedik, ha tanulásról van szó. Ez mára akkora nyomást gyakorol rám, hogy nem tudom miként tudnék túl lendülni rajta. Szakközépben a tanáraim a jó jegyeim ellenére feleléseknél mindig értetlenkedve kérdezték mitől félek, miért nem bízok magamban. Anyum ált.nos alsós korom óta soha nem motivált, sokat kiabált, a nagy stressz hatására pedig akkoriban nagyon sokat vérzett az orrom is, először amikor nem tanultam a könyvet vágta hozzám a gerinc részével ért emiatt másnap olyan nagy lila folt volt a kis karomon. Ezt aránylag elfogadtam,mert tudtam,h. az én hibám.

Emellett hiába voltak jó jegyeim, úgy tett mintha neki köszönhetném.

Mára leérettségiztem. Viszont töriből pótra kell mennem, mert a tanárom nem szívlelt és ez a miértnek is van miértje..sajnos nem vagyok wikipédia akármennyire is igyekszem így 1 kérdésre nem tudván a választ megbuktatott. Mindig minden tanárom szeretett, próbáltak hatni rá, a vizsga biztos is,de ő nem engedett.

Anyukám reakcióját gondolhatjátok nyár óta hallgatom,hogy belőlem soha nem lesz semmi. Próbálok tanulni rá, de egyszerűen bejön a szobámba és megnyugtatt,hogy teljesen felesleges. Olyan lehúzó, negatív embernek érzem, hogy lassan elhiszem magamról tényleg nem leszek rá képes. Hiába érettségiztem le a többiből jól.

Állandóan rossz kedvem van és szorongok.

Hogyan tudnék ebből kikerülni?