Előre látom a fiam BALLÉPÉSEIT, de nem hallgat rám,19 éves és Önfejű, - Mit tehetek? Belebetegszem.

Anyaként azt mondom ÁLTALÁNOSSÁGBAN, hogy akármennyire is nehéz, a fiad már lassan felnőtt- meg kell járnia a maga útját, amibe a pofára esés is beletartozik (sajnos vagy nem)- az is ad olyan tapasztalatot, ami KELL a felnőtté váláshoz.

Nagyon nem mindegy tényleg, hogy mi az a rossz úr- írd már le kérlek!

Ha egy számodra, a te értékrended szerint nem túl jó szakma/munkahely vagy egy nem éppen szimpatikus lány van a háttérben, akkor kérlekvonulj vissza. Egyszer-kétszer elmondhatod a véleményedet, aggályaidat, de ennyi és ne tovább. Azt érdemes hangsúlyozni, hogy te mellette állsz, bárhogy döntsön is- bármikor kereshet, ha kérdése van, ha bánata van, ha bajba került, ha megbánt valamit stb.

Legyen egy élő, bizalmi kötelék kettőtök között, a többit hagyd, hagy intézze- még az is lehet, hogy jó sül ki a végén a dologból és pl. az általad lenézett szakmában lesz kiváló vagy a szerinted bénácska/neveletlen stb. lány lesz a felesége, az unokáid édesanyja...

Ellenben ha VALÓBAN VESZÉLYES helyzetbe kerül (pl. drogozás, vagy öngyilkos hajlamú és ilyen utalásokat tesz vagy uzsorásnál adósságspirálba keveredett vagy valamilyen bandával bűncselekményekbe stb.) tehát életet, egészséget veszélyeztető vagy komolyan büntetendő dolog (itt nem a közlekedési szabálysértésre gondolok nyilván), akkor anyaként én nem fontolgatnám a beavatkozást és megfelelő szakembertől (pl. pszichológus, addiktológus, jogász stb.) tanácsot, segítséget kérnék.

Ezért nem mindegy, hogy mi az, ami felemészt téged.

Egy biztos: ha te őrlődsz a helyzeten, az semmire nem megoldás!

Miért kéne megóvnod őt a ballépéseitől?

Ha nem olyan, ami az életét, egészségét közvetlenül veszélyezteti (pl. drogfüggő lett), akkor magának kell a tapasztalatot megszereznie.

Ha nem hallgat rád, gondold végig, miért nem. Ennek leginkább kétféle oka szokott lenni: vagy nem elég erősek az érveid, vagy nem vagy hiteles ember a gyereked előtt.

Egyébként tapasztalatom szerint csöppet sem igaz, hogy a kb. 30 évvel idősebb szülő látja mindig helyesen a dolgokat. Két ember, két értékrend, két nézőpont. Mindegyik más életformában lenne boldog, ezért nem logikus, hogy nem mindenben ugyanúgy akarnak dönteni.

az ő élete. jogilag is felnőtt. semmi közöd és beleszólásod nincs a döntéseibe. amúgy is mindenki a maga kárán tanul. lehet most ráfázik,de legközelebb majd okosabb lesz.

de ha te megakadályozod most,akkor legközelebb sem fogja tudni . ne szólj bele.

és ha tényleg rosszul sül el,akkor ne legyél "én megmondtam" ember,hanem állj mellette. feltéve ha azt akarod jó kapcsolatotok legyen

Ez tényleg elkeserítő és ehhez azért nem kellene asszisztálnod. Az apja mit szól ehhez?

Vajon ha nem lenne szállása, pénze, kajája, akkor is ezt csinálná? Élne az utcán a barátok kedvéért, vagy megemberelné magát és kezdene észhez térni?!