Az ízlésünk más, vagy valamiért nem akarja, hogy jól nézzek ki?

Anyám hasonló, mondjuk már nem igen vásárolgatunk együtt. Tudom, hogy nem direkt csinálta és nem csúfítani akart, de valamiért nem akarta tudomásul venni, hogy felnőttem.

Inkább"aranyos"ruhákban akart engem látni, mint hogy dögös, csinos nőt lásson bennem.

De te melegbárba mentél, hogy "imádták a férfiak a ruhát"?

Ez a mondat, komolyan, Emmeline Pankhurst forog a sírjában.

Megint megérkezdtek a"na majd én jól beszólok neki"kommentelők.

Az, hogy valaki előnyösen felöltözik, nem egyenlő azzal, hogy köldökig kivágott miniruhát húz.

A kérdező leírta, hogy ha kb 1 számmal kisebb felsőt próbál, amiben olyan mint egy kötözött sonka, akkor anyuka agyon dícséri, hogy juuj, de szuper, vegyük meg.

Ne ezen rugózzunk.

Nem kell ahhoz közönségen öltözni, hogy valaki dögös legyen.

Nem írtad, hány éves vagy, de lehet, hogy anyukád még mindig azt a cuki kislányt akarja látni benned, aki régen, gyerekként voltál. Úgyhogy az összes ruhát leszólja, amiben kicsit is nőies vagy felnőttesebb.

Vagy csak simán nincs ízlése.

Vagy a kettő együtt.

Az én anyámnak sincs sok ízlése, nem is nagyon mentem vele vásárolni, amikor még náluk laktam. De ha látott rajtam valami újat, akkor legalább nem szólt le. (Másért szólt le, folyton azt nyaggatta, mi mennyibe került, akkor is, amikor már a saját keresetemből vásároltam.)