Valamiért nem sikerül feldolgoznom. Mit tegyek?

Anya és apa másfél éves koromban elváltak, mert apa megcsalta anyát. aput 5 éves koromig láttam, utána távozott az életemből. Anya mikor 2 éves voltam hozzáment egy emberhez, aki mindig is utált, volt, hogy rabszolgának nézett. Kikészítette anyát, aki pszichiátriára került, és egy ideig nem volt velem. az öcsémmel, és a húgommal a nagymamámhoz költöztünk, mikor 9 éves lettem. ezután elszakítottak tőlük. Anya is itt hagyott a 12. születésnapomon. Mielőtt elment máshova lakni, azt mondta soha nem akartak, és el akart vetetni. ez volt a szülinapi ajándékom Tőle. Apát behívták tárgyalni, és azt mondta, (jegyzőkönyvben olvastam, amit kikézbesítettek a nagymamámnak) hogy soha nem fizet gyerektartást, inkább leüli a börtönben. Anya megint visszajött, de tegnap összevesztek a nagymamámmal, és megint elment. Már nem bírom. Nem látom aput, anya nem szeret, a tesóimtól elszakítottak, vannak apa részéről is testvérek, és van, amelyiket még nem is láttam. Csak a nagymamámra, a legjobb barátnőmre(aki olyan, mint ha a tesóm lenne), és a barátomra számíthatok, de nincs meg az apakép, és semmi, ami egy normális családhoz kell. Én próbálom megbecsülni azt, ami van, és hálás is vagyok, hogy nem árvaházban kell élnem, és nem is egy újabb pszichopata ad ételt az asztalomra feltételeket szabva. de előttem van a kép, mikor elszakítottak a testvéreimtől, mikor anyut kórházba vitték, mikor a nevelőapám megfenyegetett, hogy megöl, mikor az alsóban mindenki utált, és én is mindenkit utáltam. legalább 5x költöztünk, ebből 4 iskola alatt. most megyek gimnáziumba.

sajnálom, ha zavarosan fogalmaztam, de elég zaklatott vagyok.

15l