Tudnátok nekem segíteni abban hogy mit kezdjek az édesanyámmal aki folyton engem szapul?

Ne tulajdoníts neki jelentőséget, hogy néha normális... az nem neked szól, csak olyankor jobb a kedve.

Egyébként ez csak súlyosabb lesz, én most tartok ott, hogy egy órából húsz perc beszólás, de ezt úgy kell elképzelni, hogy heti egy órát beszélek vele, és abból húsz perc, negyven perc az, hogy vele mi történt. De mindig megkapom az ívet rendesen. Mikor benyomom a hívás gombot, tudom, hogy megint be lesz szólva valamire... Most már nagyon gyakorlott, beszól, aztán: de nehogy célzásnak vedd... Ha előre tudja, hogy célzásnak vehetem, minek mondja egyáltalán? Szóval direkt csinálja... Gonosz. De mondom, ez csak súlyosbodott az évek során.

Rossz a kérdés! Mi az hogy mit kezdj vele? Ugyanolyanná akarsz válni mint Ő? Nem kell vele semmit kezdeni. Valószínű kezeletlen pszihés problémája van, azért ilyen. Nem egy nyugodt kiegyensúlyozott ember. Mérget mernék, venni, hogy Vele ugyanúgy bánt az anyja (apja), mint Veled.

Én minél hamarabb kilépnék ebből a környezetből, és más (jobb) közeget keresnék, mielőtt teljesen rögzülni ez az anyai viselkedésminta.

Természetesen elhagyni a szülői házat, újabb problémákat fog generálni. Ezeket Neked kell egyedül megoldani.

Illetve, az örök érvényű mondás: anya csak egy van.

Nagyon nehéz kérdést feszegetsz, ill. feszegetünk.

Kíváncsi volnék, hogy a rokonság ebből mit lát. Az ő kimondatlan felelősségük is felmerül ebben az ügyben.

Átérzem a helyzeted,mert én is ebben szenvedek.

Az én történetem annyi,hogy már odáig fajultak a dolgok,hogy elveszik tőlem az összes pénzt,majd megszabják hová menjek...+ barátomtól is elveszik pénzt meg minden,és utána ugatnak mindenért,mikor nem csinálunk semmi rosszat,arról nem is beszélve,hogy itt is az van hogy "hú de szeret amikor mások itt vannak"