Mit csináljak anyámmal, aki abban leli örömét, hogy folyton a betegségekről, halálról, kórházról, mentőről beszél, vagy más negatív dolgokról, de semmi másról?

Anyukád gondolom, egyedül él, nincsen társasága, úgy érzi, hogy senki sem törődik vele. Így szeretne egy kis figyelmet magának. És gondolom, szinte semmi nem történik vele, ami említésre méltó lenne. Ezért nem is tud másról beszélni.

Én megpróbálnék neki programokat szervezni. Ami élmény. Attól függően, hogy mit szeret, akár egy közös színház, akár egy cukrászda, akár egy múzeum, koncert, hangverseny, bármi lehet. Jó lenne, ha lenne társasága is. Járhatnak valami közösségbe, klubba is, ahol hasonló korúakkal tud beszélgetni.

Az egyébként tök érthető, hogy ezt nem bírod elviselni, tényleg nagyon fárasztó és idegesítő lehet. De ha szeretnél anyukádon segíteni, akkor megér egy próbát valamit tenni és nem csak menekülni előle.

2: Nyilván nehéz neki kimozdulni, ha már ennyire befásult. De erőltetni kell. Csak egyszer kapjon rá az ízére és akkor elindul a változás :)

Hát akkor végül is olyan, mintha egyedül élne, hiába van párja. Talán ez is az oka, a rossz kapcsolat, hogy ilyen. Sokszor jobb egyedül, mint egy ilyen elhidegült kapcsolatban.

Fogjatok össze többen. Ne csak te próbálj neki segíteni. Ha mindenki próbálkozik, akkor előbb-utóbb biztosan lesz eredménye.

Anyósom 65 éves, vele nemrég történt meg ugyanez, amikor elkezdett nem dolgozni már otthonról se. Nem megy ki otthonról, mindenről valami negatívat mond (még a kisbabánkról is), nem lehet vele beszélgetni. Átkozódik, állat módjára vezet, utál maga körül mindenkit. Elborzasztó a változás, ami zajlik benne, ijesztő. Nem tudunk tenni ellene.

Ha átjön, nem akar kimenni, otthon van egész nap, sajnos apósom is, akivel ki nem állják egymást. Gondolom, ebben az országban mindenki negatív valamennyire, aztán mivel nekik már nincs semmi az életükben (vagyis úgy érzik), ezért már belekeseredtek még jobban.

Egyelőre mi is várakozó állásponton vagyunk, hogy mi lesz még ebből, valószínűleg nem felfelé vezet az út.

Anyám is ilyen.

Nem tehetsz semmit.

Ők egyszerűen ezt élvezik. Ha nincs baja, akkor csinál. Olyan betegség nem létezik, ami neki ne lett volna, a heresérvet is beleértve. Két naponta megy orvoshoz, kezelésre, pszichológushoz, stb.

Hiába írják többen, hogy keressen hobbit, stb.

Neki is ez a hobbija, ezzel foglalja el magát, ezt élvezi. Egy wellnesshétvégét lemondana egy belgyógyászati vizsgálatért...

A kérdező anyukája is ilyen. Nem érdemes "megmenteni", ha nincs rá szüksége és nem akarja. Kerülni kell, ez az egy megoldás van.