Ki ismer ebben magára?

Én konkrétan azért vesztem össze velük, mert elolvasták a naplómat. Gyerekes indoknak hangzik, de akkor már 19 éves voltam (jelenleg is írok még naplót), és nagyon kiborított, hogy vagy nem ismernek annyira, hogy tudják, mennyire fontos nekem, hogy csak akkor és annak mondom el a gondolataimat, akinek szeretném, vagy pontosan tudják, csak úgy érezték, joguk van hozzá.

Ez volt számomra az a löket, aminek hatására a saját lábamra álltam, és úgy döntöttem, elköltözöm, és mégis elmegyek egyetemre, függetlenül attól, hogy nagyon bűntudatom volt, amiért ilyen rossz gyerekük vagyok, és magukra hagyom őket.

Amióta külön élek, sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk, már nem kezelnek gyerekként, nem akarnak beleszólni, mit csináljak. Nekik rossz, hogy már nem tudnak irányítani, de ez engem most már teljesen hidegen hagy.

Nem tudtam, hogy létezik ilyen, hogy "mérgező szülő", de rájuk teljesen igaz. Viszont én teljesen pozitívan jöttem ki ebből, ha ezt az utolsó húzást nem lépik meg anno, akkor a végtelenségig hagytam volna, hogy érzelmileg zsaroljanak azzal, milyen rossz lesz nekik, ha én elmegyek. Így viszont van egy jól fizető munkám, amit szeretek csinálni, nemsokára megszerzem az első diplomám, és sikerült kialakítanom egy baráti kört is.

Csak azért írtam le, hogy legyen ellenpélda is. Nem mindegyik így nevelt gyerek lesz lelki sérült, érzelmi nyomorék felnőtt.

Nálunk a 7-es, pl. ha mentem osztálykirándulásra vagy bárhová mindig azzal jöttek, hogy ugye izgulsz? félsz, hogy nem leszel itthon, hanem idegen helyen kell aludnod? stb. mindig úgy állította be anyukám a dolgokat, mintha a világ végére mennék min. 10 évre és mire oda került a sor, hogy akkor indulok már a sírás kerülgetett, mert elhittem, hogy nagyon messzire, nagyon sok időre megyek és rosszul fogom magam érezni, mert csak otthon jó.

Valamint mikor kicsit rosszabbul néztem ki vagy sápadt voltam, akkor azt mondták, hogy "hű de rosszul nézel ki nem vagy beteg?, nem érzed rosszul magad? stb.

21: senki sem mondta, hogy minden így nevelt gyerek lelki sérült lesz. :)

Engem is így neveltek és egyáltalán nem érzem rosszul magam. A szüleimmel nem találkozom és kész. Ha esetleg idősek lesznek és az én segítségemre szükségük lenne, befizetem nekik az öregotthont (szerencsére úgy tűnik, anyagilag megengedhetem majd magamnak) és viszontlátásra.

(17-es vagyok.)

Nekem, mint már írtam, 1-2 pont előfordult, de szerintem a jó dolgokat is ugyanúgy figyelembe kell venni. Az lenne a lényeg, hogy inkább a jó, vagy inkább a rossz dominált-e? Ezért nem korrekt felsorolni csak a rossz szülő pár jellemzőjét, majd aki 1-2 pontban ráismer a szüleivel való kapcsolatára, ott máris "mérgező" és egyéb szülőt kiáltani. Hol van az "ilyen a jó szülő" lista?

Vannak durva történetek, pl. én ismerek olyat, amikor a két szülő egyszerűen nem fogadta el a vér szerinti gyerekét és a gyerek így nőtt fel náluk (konkrétan pár évesen az egyik szülő kispárnával megkísérelte megfojtani a gyerekét, amire a gyerek egész életében emlékszik is)!* Később ezek a szülők nevelték fel, szóval a fenti listából kimaradt az a pont, amikor a szülő valójában nem fogadja el a gyerekét és csak a törvényi kötelezettségei és a társadalmi elvárások miatt neveli fel valahogy.

22.: A leírásod alapján szerintem ez, amit írsz még nem olyan súlyos (vesd össze azzal, amit fent leírtam), ki kellene jobban fejteni, hogy szerinted miben szenvedtél emiatt kárt az eddigi személyiség fejlődésed során?

Én emiatt nem szeretem a hasonló listákat, mivel a jóval enyhébb eseteket összemossák a súlyos történetekkel és már fiatal korban a szüleik ellen uszítják az itteni zömében tizenéves kora elején álló olvasóközösséget is.

Csúnya dolognak tartom, hogy pont a SzeretlekMagyarország.hu felületén jelentetnek meg ilyen uszító írásokat. Mi lesz, ha a következő cikk a szülőket uszítja majd kamasz gyerekük ellen?

Szerintem már megint külső érdekek (USA+Izrael) igyekeznek rombolni a magyar társadalmat, arról van szó. Mi történik, ha a fenti cikk alapján "ráismer" valaki a problémájára? Elmegy szakemberhez, pszichológushoz, családsegítőhöz? Az a gond, hogy maga a cikk először a szülőkkel való mindennemű kapcsolat megszakításáról ír, mint megoldásról, majd végül jön egy nem túl meggyőzőre sikeredett formaszöveg, hogy menj szakemberhez ("is igénybe lehet venni" - írja igencsak feltételes módban).

Mert mit lehet még igénybe venni?

Vagy pedig az egész ad még egy pofont a szüleivel való kapcsolatának és összességében még rosszabb lesz minden.

Mert mi van, ha a szülők viszont nem szakítják meg a kapcsolatot? Számos példa van erre is!

Ráadásul a gyermeknek is vannak törvényi kötelezettségei.:

"XVI. cikk

(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz .

(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni." forrás: Magyarország Alaptörvénye

ui.: Nem olyan egyszerű dolog ez az ignoráld és kész...

" L) cikk

(1)4 Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony." - forrás: Magyarország Alaptörvénye, [link]

Mindenki aki a szülő-gyermek viszony teljes megszüntetésére hív fel (a család megszüntetésére), alkotmányellenesen cselekszik!

A törvény értelmében a "mérgező szülőket" később, ha nagykorú lesz, ugyanúgy el kell lássa a gyermek, mint a jó szülőket, amennyiben a rászorulnak arra!

Pl. a legfelső súlyos esetben is a gyermek ápolta, ellátta idős korukban az arra rászoruló szüleit*.