Hogyan mondjam meg anyukámnak, hogy nem szeretnénk hogy át jöjjön hozzánk?

lehet neked nincs rá szükséged. de a gyerekednek igenis jó,hogyha vannak nagyszülei.

nekem apám nem szerette az anyai nagyszüleim. de nem tiltották meg,hogy találkozzunk, tudták,hogy attól mert ők nincsenek jóban, nekem még öröm volt találkozni velük. nyilván ha a gyerek számára is terhes a helyzet és nem szereti a nagyanyját,akkor majd ő elmondja és utána leállítjátok a nagyit,hogy köszi nem kell jönni ilyen sűrűn. de amíg a gyerek élvezi a nagyis találkozásokat(bár nem derült ki a leírásból), addig nincs jogotok beleszólni,hogy ne találkozzanak

Az életem 45 évében rájöttem, hogy a nyers őszinteség a legjobb megoldás a problémák megoldásában.

Zavar, hogy anyud így viselkedik? AKkor mond meg neki őszintén.

Legközelebb ha megy, már az előszobában kérd el a fényképezőgépet, vagy telefont, és közöld, hogy

- anyuka! Ma nincs egy videó, és 1 kép sem. Ha apu és mama kíváncsi a fiamra, akkor eljönnek meglátogatni őt, de te nem csinálsz több képet róla.

2 lehetőség lehetséges:

1. anyuka megsértődik és elmegy, így teljesül a vágyad, és jó darabig nem fog menni

2. Tudomásul veszi, átadja a gépeket, majd játszik a kicsivel.

Tessék őszinte lenni..A gond megoldva.

Gondolom a képek meg mennek a FB -ra mindenféle nyáladzó ömlengéssel körítve. Ilyenkor nyugodtan írd meg a tényeket a kép alá. Nem árt, ha az ismerősei is tudják, miféle ember.

És sajnálattal mondom neked, hogy ez jobb nem lesz. Anyósék dettó ezt csinálták, ömlengtek a kicsi képei alá valóságban egyszer látták és telefonban soha nem kérdezték meg hogy van. Azóta minden kapcsolatot megszakítottunk velük és sokkal boldogabbak vagyunk.

Ha a gyerek jól érzi magát a nagyival, akkor biztosan nem tiltanám el tőle.

Szerintem már az is eredmény, hogy anyukád legalább megy hozzátok. Minek megbántani most ezzel? Minek egy újabb vita?

Nálunk is hasonló a helyzet. Apósomék nem messze laknak, de egyáltalán nem érdeklődnek, nem foglalkoznak az unokájukkal. Viszont FB-on rendszeresen megosztották a róla feltöltött képeket. Őket egy idő után letiltottuk (a kapcsolatot már előtte sem tartottuk). Én anyámék sem sokkal jobbak. Nagy ritkán jönnek. Ha szükség van a segítségre,h vigyázzanak egy -két napra a kisfiunkra, rendszerint minden más programjuk előbbre való. Viszont ha jönnek!! 100 fotó / óra, és persze tolják fel Fb-ra. A leggázabb az volt, amikor elmentek kirándulni egy olyan időpontban, amikorra már rég meg volt beszélve,h jönnek vigyázni a gyerekünkre. És amikor a férjem felrakott róla egy képet, anyám alákommentelt, h neki mennyire hiányzik a kisunokája!! Na ezt a kommentet töröltük.

Szóval megértelek, mert vérlázító az ilyen viselkedés. De szerintem nem érdemes vitázni. Egyrészt, mert ők már csak ilyen szánalmasan élik az életüket; csak az számít,h kívülre mit mutatnak. A másik, h a következő történne (nálunk legalábbis): Mi elmondjuk,h ez minket mennyire zavar. Ők megsértődnek, duzzognak, néhány hónap szünet, nem találkozunk, nem beszélünk. Majd minden onnan folytatódna, ahol abbamaradt. Az élettől ezt ugyis visszakapják. És ha nagyobb lesz a gyerek, ő is fogja érezni,h ez a szeretet nem az igazi. De jópofát én sem vágok hozzájuk, egyszerűen csak értelmetlennek tartok bármilyen vitát.