Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Semmi sem jó nekik. Tényleg...

Semmi sem jó nekik. Tényleg ennyire szánalmas lennék?

Figyelt kérdés

Szüleim kezdenek teljesen tönkretenni lelkileg. Igazándiból soha sem volt jó a kapcsolatunk, csak most jött ki rajtam és már egyszerűen nem bírom tovább és a környezetemben nincs senki aki segítene nekünk. Ők sikeresen tönkretették a kapcsolatunkat az unokatestvéreimnel, ennek köszönhetően nem láttam őket már vagy 8 éve, nagyszüleim pedig már sajnos nem élnek. Tehár gyakorlatilag nincs semmi külső segítségem. Az osztályfőnökömnek elmondtam, de nem segített, mert azt mondta, hogy neki ez nem a hatásköre, pedig még láthatta is rajtam, hogy nagyon rossz nekem ez az egész..


A lényeg, hogy egy 16 éves fiú vagyok és 2 hét múlva leszek 17, és mint mondtam, szüleimnek semmi nem jó. Mindig többet és többet akarnak elvárni tőlem, de sosem kaptam tőlük sem dicséretet, sem semmit ha valamit elértem. Pl a napokban derült ki, hogy sikerült a felsőfokú (!) nyelvvizsgám angolból, nagyon sokat tettem érte, és szüleimet ez egy cseppet sem érdekelte, sőt semmit nem reagáltak rá. Suliban pedig ha rossz jegyet kapok (legalábbis 3asnál rosszabbat) akkor megvertek. Pedig van egy tantárgy ami nem megy annyira, mert nem annyira értem, ezt nekik is elmondtam, és hogy segítségre lenne benne szükségem, de nem érdekli őket.

Van egy srác az osztályban, aki mindig szekál. Csak hogy pár példát mondjak. Folyton szóvá teszi, hogy mennyire ocsmányul nézek ki, hozzám sem mer nyúlni, szerinte röhejes is vagyok, és túlságosan tudálékos meg stréber, az lenne a legjobb ha nem járnék ebbe az osztályba. Szüleimnek ezt is elmondtam és csak annyit mondtak, hogy ismeri a srác szüleit, normális, tanult emberek, jó körülmények között élnek, a srác is biztos jófej, csak én ragozom túl.


Nem akarom hogy túl hosszú legyen, a lényeg úgyis ennyi amit el szerettem volna mondani. Csak nem vagyok benne biztos, hogy sokáig el tudom még viselni őket, és nincs sehova mennem... Meg eddig annyira nem mertem beszélni erről senkinek..


2016. júl. 22. 15:06
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
6%

Tudod minden ember más!

Én az a gyerek voltam, akire senki nem tudott hatni. Emlékeim szerint előszeretettel kínoztam az osztálytársaimat, és amikor a szünetben megrugdostak 6-an vagy 8-an összefogva a nálam nagyobbak, csak röhögtem azon, hogy eltörték az orrom. Ne vegyél fel minden apróságot, az élet csodálatos játék, csak ezt a kislányos viselkedést felejtsd el. A szüleid meg olyanok, amilyenek, ne foglalkozz velük, nem másnak kell megfelelned csak magadnak. A fiamat sokszor leszólom, mert ő is lányosan viselkedik, mondjuk nem ennyire mint te. Edzés után, vagy konfliktusok után az osztálytársaival ő is pampog. Mindig elmagyarázom neki, hogy férfi lesz felelős a döntéseiért, és a világban a gyenge csak szív és elpusztul. Az emberek nem egyenlőek, az határozza meg mennyire viszed és mennyire leszel boldog, hogy mennyire hatékonyan oldod meg a problémáidat.

Lehet másra mutogatni, hogy xy hibája, de aki mutogat ahelyett, hogy a dolgát végezné egy selejt, szánalmas véglény lesz és egy panelban vagy az utcán vegetál majd élet helyet.

2016. júl. 22. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
91%
Tanulj tovább. Szerezz olyan átlagot, hogy felvegyenek egy állami szakra, jóóóó messze a szüleidtől és legyél kollégista. Ki fog nyílni a világ, addig pedig kitartás!
2016. júl. 22. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
5%
nagyon szánalmas 17 évesen a nyári szünet közepén sírni
2016. júl. 22. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
56%
A szüleid hülyék. Tanulj nagyon jól hogy minél messzebb kerülhess tőlük 2 év múlva.
2016. júl. 22. 16:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
89%
Pszichológus sokat tudna segíteni, vagy valamilyen szakember valamilyen fiatalokkal foglalkozó alapítványnál.
2016. júl. 22. 16:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
58%

Nem könnyű, átérzem a helyzeted.

Nálam ősök elváltak, amit nem volt könnyű elviselni.(sok utazás, költözés stb) ez mellett mindkettő helyen lett a szülőknek új kapcsolatuk s onnan is 3 féltesó.

Tesók mellett kezdtek hanyagolni.

Sose dícsértek meg vagy biztattak volna, de valami nem felelt meg nekik le voltam szidva, ha meg jót csináltam, mintha észre se vettek volna.

Sokáig viseltem el énis őket suli alatt, néha megtörtem, de ki kellett tartanom, amíg külön nem költöztem.

Kedvencem: 16-7évesen nem tudtam mi legyen az életcélom, apám sokszor leüvöltött "mi az hogy nincs?!" - 22évesen jöttem rá mit akarok, határozott elképzelés alakult ki bennem. S idősebb fejjel visszakérdeztem: Mi az életcélod, van-e olyan munka amit hobbidként szeretsz s meg is lehet belőle élni? - semleges "nem tudom" válaszokat kaptam :D , akkor hogy várhatták el tőlem pár évesen.

Nekem se volt senkim, akik voltak azokban meg csalódtam.(most már úgy vagyok nem is kell barát, elég az ismerős simán)

A párom volt az, aki felemelt a depiből, kár hogy nem jött előbb ><

Sajnos nem könnyű, de el kell viselni. A koleszos dolog meg nem rossz ötlet, el tudnál szabadulni.

A gunyolódásokkal ne törődj, tegyél úgy mintha magadra se vennéd, még ha fáj is. Ha levegőnek nézed a másikat az jobban fáj neki.(a kötekedős emberek nagy részének van valami lelki elnyomásos problémáik - így másokon töltik le)Engem az osztály r***nc rétege megtalált anno középsuli elején. Csendes művész lélek vagyok, de ha felidegesítenek haraptam vagy visszavágtam, utána meg levegőnek néztem őket. Azzal csúfoltak, hogy szűz vagyok... Én válaszom nekik: én legalább nem vagyok a város k****ja" + "nekem van tartásom s nem fekszek le fűvel-fával elsőre" xD

Kitartás! Akikbek "nincs senki támasza" néhányan levelező ismit keresnek. Mondjuk én az iskola ápolónőjének öntöttem ki a szivemet s ott volt pár diáktárs, akik oda "menekültek". Sok helyen megesnek a hasonló dolgok.

[mondanám hogy levelezzünk, de nincs úgy idő mostanába :( ]

Azóta gyakorikerdes-ezek olykor.

Mégegyszer: Kitartás!

2016. júl. 22. 16:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
60%

Mindenekelőtt hatalmas gratula az angol felsőfokú vizsgádhoz! Kezdj el egy 2. nyelvet. Még 2 év a középisk.? utána kollégiumba menj. Mi szeretnél lenni? Sajnálom, hogy magadra hagynak a szülők, rokonok, de úgy érzem,lesz erőd egyedül haladni és később jobb is és könnyebb is lesz, nem lesznek már idétlen osztálytársaid, most egyik füleden be másikon ki, akit csak ennyire érdemes figyelemre méltatni. Mi jót olvasol? ezt olvasd el ( és egy kicsit 'menekülj' 2 évig a tanulásba, később ennek hasznát veszed)

[link]

2016. júl. 22. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
21%
A pszichológus nem tud segíteni.
2016. júl. 22. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
66%

Jogos, hogy rosszul érzed magad, elvégre a szüleid figyelmen kívül hagyják minden sikeredet és minden bajodat, míg a negatívumokat felnagyítják.


Nem vall jó természetre az, hogyha mindig többet és többet várnak el úgy, hogy nem adnak dicséretet az elért remek teljesítményért. Lássuk be, egy felsőfokú angol nyelvvizsga tényleg hatalmas teljesítmény 16 évesen, főleg úgy, hogy a szociális körülményeid elég rosszak.


A szekáló gyerek viselkedése szintén érthetetlen, hiszen a szépség vagy ocsmányság relatív dolog. Ha ő éppen úgy gondol rád, hogy ocsmány vagy, akkor lehet, hogy éppenséggel neki rossz az ízlése, amire az is utal, hogy sérteget a szubjektív véleményével.

Az is érdekes, hogy röhejessé tesz a szemében az eszed. Ilyen tekintetben rosszabb, mint a szüleid, mert a jó teljesítményedért képes szidni (valószínűleg irigységből).

2016. júl. 22. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
0%

komolyan azt hittem egy 10 éves kisgyerek rinyál nem egy majd felnött férfi

emeld meg a feneked meny melozni

táborba

sportolni

önkénteskedni....

magányos lúzer vagy ezen csak te tudsz segiteni

2016. júl. 22. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!